Teljesen megalázott: A férjem lépett félre, mégis én estem csapdába
Amikor egybekeltünk, jó három évtizeddel ezelőtt, azt hittem, hogy együtt fogunk megöregedni. Na, ebben már egyáltalán nem vagyok biztos.
A család, a családom nagyon fontos számomra, mindig is az volt, és ma is az. Csakhogy a férjemnél minden megváltozott. Az elmúlt két évünk nem volt más, mint egy hatalmas hazugság. Miközben itthon játszotta a mintaapát, addig egy másik nőcskének az ágyát melegítette – amint azt végül bevallotta. Egy 27 éves nővel volt viszonya, éveken át! (Én 51, a férjem meg 56 éves.) A nő a gyereke lehetne, nemrégiben fejezte be az egyetemet, és a férjem cégénél kezdett el gyakornokoskodni, így ismerkedtek meg. Már egy ideje gyanakodtam arra, hogy András titkol valamit, későn járt haza, a telefonját itthon mindig kikapcsolta, ami korábban sosem fordult elő. Aztán pár hete bevallotta: évek óta viszonya van, nem bírja tovább titkolni. A nagyobb fiunk kerek-perec elküldte az apját a pokolba, mikor ezt megtudta. Csalódott az apjában, látni sem bírja, nem is akarja, nem szól hozzá. De a kisebbik…, ő nagyon szereti a szüleit így együtt, és el sem bírja képzelni, hogy elváljunk. Először csak sírva könyörgött nekem, hogy bocsássak meg az apjának, ne hagyjam el, maradjunk együtt. Aztán egyre erőszakosabb lett. Ha mégis a válás mellett döntenék, akkor biztos vagyok benne, hogy rám fog haragudni. Végeredményben az én vállamra került minden felelősség. Csapdába estem: nem bírok a férjemre nézni, undorodom az egésztől. Házasságunk folytatása kész kínzás lenne nekem, az árulását képtelen vagyok megbocsátani. Viszont a fiam miatt mégsem olyan könnyű dönteni. Nem akarom a gyerekem fiatalságát elrontani azzal, hogy kizárom az apját az életéből.
Forrás: blikkruzs.blikk.hu