Te akarsz olyan pasit, aki mindig otthon punnyad?

Szerintem ez még házasságban sem fogadható el. Sem a fenyegetőzés, sem a másik idejének kisajátítása. Normális párkapcsolatban egyik fél sem uralkodhat a másik felett, mégis sokan vetik be a fent említett alattomos fegyvert annak kikényszerítésére, hogy a párjuk többet legyen velük.

Pontosan így járt Anita is. Még egy éve sincs, hogy megismerkedtek a barátjával. Elmúltak 40 évesek, bőven van múltjuk. A legtöbb embernek ilyenkor már több olyan hobbija is akad, amivel szívesen tölti az idejét. Laci azonban ezt nem mondhatja el magáról. Ha munka után hazaér, általában csak ül a fotelban, vagy heverészik a kanapén és tévézik. Közben megiszik egy-két sört, nem mintha alkoholista lenne, csak lazításképp. Havonta kétszer elmegy pár haverjával kosarazni, és ebben ki is merült a társasági élete.

Anita viszont imád kirándulni, erdőt járni, hegyet mászni. Amikor megismerkedtek, őszintén feltárták a másik előtt az előéletüket. A nő sem tartotta titokban, hogy mit szeret csinálni a szabadidejében. Elmondta, hogy a többnapos túrákra egy gyerekkori barátnőjével és annak gyerekeivel szokott menni. Persze viszi a saját lányait is, így ők egy összeszokott csapat. Nem akarja megzavarni a harmóniát azzal, hogy mást is beszervez. A barátnője sem viszi ilyenkor a férjét, ez kizárólag baráti program.

Eleinte úgy tűnt, új barátja elfogadja ezt, de aztán jöttek a sértődött gesztusok és szemrehányások. Pedig Anita számára egyértelmű, hogy ennyi szabadság mindenkinek jár, még akkor is, ha kapcsolatban van.  

Szerinte nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a férfi nélkül akar túrázni. Ettől függetlenül nem akarja megbántani. Sajnálja, hogy Lacitól külön élnek a gyerekei, így nem tud velük programot szervezni - de attól még elfoglalhatná magát valami mással.

A férfi viszont mintha szándékosan szenvedne. Hobbik nélkül üres az élete, így ha ők ketten nincsenek együtt, unatkozik a kihalt lakásban. Nemcsak többnapos kirándulást, de egynaposat sem szeretne... Ő otthon akarja tudni a szerelmét, maga mellett, a tévé előtt. Számára ez a kikapcsolódás.  

Anitának ez persze kevés, és a személyes szabadságában érzi korlátozva magát. Megpróbálta elmagyarázni: attól, hogy ők ketten egy pár, még nem kell minden programnak közösnek lennie. Sosem szerette azokat az embereket, akiknek ha kapcsolata akad, rögtön hanyagolni kezdik a régi barátokat, barátnőket. Ő nem lesz ilyen. Ha pedig valaki ezt várja el tőle, hát annak szakítás a vége.

Laci azonban nem érti. A szemem előtt zajlik az állandó veszekedésük, én pedig valahol sajnálom és megértem mindkettejüket. Azt hiszem, az a gond, hogy túlságosan különböznek egymástól. Nem tudom, át lehet-e hidalni ezt hosszú távon. Az is lehet, hogy Laci már társfüggő, hiszen ha nincs mellette a párja, akkor azonnal agyal, kombinál, féltékeny és birtokló lesz.

Pedig ha valaki teljesen ki akarja sajátítani a partnerét, annak sosincs jó vége. Azt hiszem, a kapcsolatok elején az ilyen igényekre is jobban kellene figyelni. Így talán elkerülhető lenne, hogy egy ilyen "apró" dologra menjen rá egy kapcsolat.

Forrás: she.hu