Szerintünk megéri hűségesnek lenni: 3 okunk is van rá, hogy miért

Randevúzunk, ismerkedünk és valahogy kialakul a párunk és közöttünk a hűség. Kezdetben talán még ki-kikacsintgatunk, amikor még nem tudjuk, mennyire lesz komoly vagy komolytalan a kapcsolat, de egyszeriben azon kapjuk magunkat, hogy eszünkbe sem jut másra nézni, és ha még lehetőségünk lenne, akkor sem vágyunk másra. És reméljük, hogy ez a párunk részéről is valahogy hasonlóan van. A hűség egyik alapja a bizalom, no és a feltétel nélküli őszinteség – ezek nélkül valószínűleg nem működik sem a hűség, sem a párkapcsolat. Azon túl, hogy a hűség felemelő érzés, meg is éri, hogy ne járjunk a tilosban. Mondjuk is, hogy miért!

Fájdalmat okozunk a párunknak

Amikor az egyik fél megcsalja a másikat, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is történt meg az egész. Hiszen bár azt gondolnánk elsősorban, hogy a csalfa fél hibája, de valójában a kapcsolatunkat is érdemes megvizsgálni, mert valami oda vezetett, hogy a párunk vagy mi máshol, mástól kaptuk meg azt, amit a kapcsolatunkon belül hiába vártunk. Ha problémát észlelünk a kapcsolatunkon belül, azt érdemes inkább megbeszélni, megoldást keresni rá közösen, mintsem másfelé kacsintgatni. Mert akármilyen probléma is van kettőnk között, a megcsalással mindenképp megbántjuk a másikat, fájdalmat okozunk annak, aki mellett korábban megállapdodtunk. Annyit pedig mindenképp megérdemel a másik, hogy ne alázzuk meg, inkább beszéljünk vele és keressünk megoldást. Még ha ez a megoldás a szakítás is.

Fájdalmat okozunk a családtagoknak

Mivel a megcsalással egy olyan emberrel szemben vagyunk hűtlenek, akinek családja van, ők pedig szeretik egymást, így amikor mással töltünk egy (vagy több) estét, akkor valójában nemcsak a párunknak, de a családtagoknak is könnyen fájdalmat okozunk. Mert a szeretett gyermek, testvér, unokatestvér ellen elkövetett vétség a családtagokat sem hagyja hidegen. Valamint a mi családunk számára sem lehet örömhír, ha kiderül, hogy a gyermekük, testvérük, unokatestvérük mit tett azzal az emberrel, akire korábban szerelemmel gondolt. Nem beszélve a saját, közös gyermekeinkről, akiket más ágyából hazaérve szeretettel megölelünk és homlokon csókolunk – biztos, hogy minden lelkiismeret-furdalás nélkül tesszük mindezt?

Fájdalmat okozunk saját magunknak

Merthogy a már említett lelkiismeret-furdalás kísérteni fog bennünket. Képesek vagyunk utána a kedvesünket ugyanúgy megölelni, megcsókolni, magunkhoz engedni? Mikor tudjuk, hogy néhány órával azelőtt egy másik emberrel voltunk együtt az ágyban? Vajon szükségünk van-e arra a bűntudatra és feszültségre, ami a megcsalás után alakulhat ki bennünk? A kísértés leküzdése pedig valahogy mégis felemelő, erősebbnek érezhetjük magunkat tőle, amiért nem engedtünk a csábításnak. Még akár közelebb is hozhat bennünket a kitartás és a hűség. Amikor ránézünk a párunkra és azt érezzük, hogy milyen ostobák is voltunk, amikor azt hittük, hogy másra van szükségünk, pedig itt van mellettünk az az ember, akit teljes szívből szeretünk, és soha, senki másra nincs is szükségünk. Hát nem felemelő?