Szerintetek ez aljas csalás, vagy minden feleségnek meg kellene tennie?

Két kislány édesanyja vagyok, s a gyerekek mellett természetesen dolgozom is. A párom egy menő kisebb cégnél vezető pozícióban dolgozik, szóval anyagilag nem állunk rosszul. A családi életem rendben, de valahogy nem voltam elégedett. Nagyjából másfél éve kezdtem bele abba, ami eleinte csupán egy spontán és alkalmi ötlet volt, de szokás lett belőle – és azóta titkolózásban élek.

Minden hónapban egy napra szabadságot veszek ki, amiről senkinek se szólok. Reggel tízórait csomagolok a lányoknak, megpuszilom a férjem, és elindulok „munkába”. Ám az ilyen a napokon csak beülök az autómba, és megyek, amerre az utam visz. Az elején még összevissza lézengtem, kocsikáztam a szomszédos városokban. Pár hónap alatt alakult ki a rutinom: egy héttel a szabim előtt kinézek egy várost, nagyjából 100 kilométerre az otthonomtól. Több napig kutakodok a neten, kikeresgélem a legjobb éttermet, a látnivalókat, a nyugis kávézókat. Részletesen eltervezem az egész napot, csupa olyan programot keresek, amire általában nem lenne időm. Már volt olyan is, hogy egy panzióban szobát béreltem és egész nap csak lustálkodtam. Annyira jó volt végre pihenni! Félreértés ne essék, imádok a lányaimmal lenni, de néha túl sok tud lenni az állandó nyüzsgés. Az egyik alkalommal pár órányi wellnessezést is beiktattam. Olyan lelki békében tértem haza, hogy rám se lehetett ismerni.

Kell ez a titkolózás?! Számomra száz százalék: igen. Imádom, hogy ilyenkor teljesen a magam ura vagyok. Néha ugyan van egy kis bűntudatom, de úgy érzem, ennyi kényeztetést én is megérdemlek.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu