A szerelem önzetlen, a ragaszkodás önző
Ha igazán szeretünk valakit, arra törekszünk, hogy boldoggá tegyük. Nem zsaroljuk érzelmileg, és nem próbáljuk manipulálni. Ha csupán csak ragaszkodunk valakihez, akkor az a fontos számunkra, hogy ő hogyan tud boldoggá tenni minket. Függünk tőle, és akár még irányítani is próbáljuk.
A szerelem szabad, a ragaszkodás irányító
A kölcsönös szeretet lehetővé teszi, hogy önmagunkat adjuk a kapcsolatban. Ilyenkor támogatjuk párunkat álmai megvalósításában, és maximális bizalom van közöttünk. Ezzel szemben a ragaszkodás az irányító viselkedést erősíti – nem akarjuk elengedni párunkat a barátaival, manipuláljuk, például túlzó módon próbálunk mindig a kedvére tenni.
A szerelem örök, a ragaszkodás átmeneti
A szerelmen nem fog az idő vasfoga. Még ha útjaink külön is válnak párunkkal, ha igazán szerettük egymást, mindig megőrizzük szívünkben, és a továbbiakban is a legjobbat kívánjuk neki. Ha csak a ragaszkodás kötött minket össze, a szakítás után csupán dac vagy sértettség marad bennünk, és egy idő után még az emlék is kikopik.
A szerelem közös fejlődés, a ragaszkodás teher
A szerelem a legnagyobb motiváló erő. Párunk nap mint nap arra ösztönöz minket, hogy jobb emberré váljunk, és mindent megteszünk a közös fejlődésért is. A ragaszkodás azonban visszatart a fejlődéstől, hiszen minden energiánkat felemészti, és képtelenné tesz a problémák konstruktív megoldására.
Forrás: ridikul.hu