Szépnek indult, aztán jött a sokk: írtam egy üzenetet a barátomnak, erre a felesége válaszolt...

Nagyjából fél éve, hogy megismerkedtem egy férfival egy kiállításon. Az esemény végén meghívott egy kávéra, csevegtünk és telefonszámot cseréltünk. Reggel várt egy kedves sms, nagyon jól érezte magát a társaságomban, randevúra hívott. Teltek a hetek, hónapok, minden remekül alakult, én pedig szép lassan beleszerettem. Még az sem volt furcsa, hogy mindig nálam ért véget az este. Már az összeköltözés is szóba került közöttünk, amikor a munkája közbeszólt. Egy gyógyszercég területi vezetője volt, és néhány hónapra új városba helyezte át a cége, mert az ottani képviselő megbetegedett. Nekem legalábbis ezt mondta, és én nem is gyanakodtam. Úgy váltunk el egymástól, hogy majd próbál sokat hívni, és meg is látogat, ahogy a munkája engedi. Aztán, ha minden visszatér a régi kerékvágásba, összeköltözünk! Kérte, hogy keressek egy olyan lakást, ami jó lesz kettőnknek. Boldog voltam, és a föld fölött jártam, elkezdtem bújni a hirdetéseket. Nagyjából két hét múlva megtaláltam álmaim otthonát, amire mindig is vágytam. Kivettem, és a lakásról készült fotókat elküldtem a szerelmemnek, hogy lássa, hol kezdjük majd el közös életünket. Hamarosan csörgött a telefonom, boldogan és reménykedve vettem fel. Azonban nem a párom volt, hanem egy női hang, annak a férfinak a felesége – már 10 éve! –, akivel én éppen össze akarok költözni. Jó lenne, mondta, ha most már eltűnnék az életükből, mert végre rendeződtek a dolgaik. Elsőre nem is akartam elhinni, de aztán a férfi is felhívott. Azóta egyedül élek az új lakásban, amit most már egyáltalán nem érzek álmaim otthonának.

Forrás: cosmopolitan.hu