Érdekes, hogyan képesek kialakulni barátságok. Gyerekkorunkban elegendő, ha általános iskola első osztályában valaki mellé odaültetnek, mert egyforma magasak vagy alacsonyak vagyunk, és mindketten jól látjuk a táblát a harmadik padból. Aztán kölcsönadjuk a radírunkat, vagy elcseréljük a tízóraira csomagolt szendvicseket és azon kapjuk magunkat, hogy nyolcadikban közösen bújjuk a középiskolákról szóló tájékoztatót, mert a továbbtanulást is együtt képzeljük el.
Érettségi után azonban valószínűleg elválik az utunk, mert egyikünket jobban érdekli az irodalom, míg a másikat a trigonometria. A távolság és az új ismerősök jó próbája a gyerekkori barátságnak. Amikor csak havonta, félévente vagy még ritkábban tudunk találkozni.
Felnőtt fejjel
De ott vannak azok a barátságok is, az egyetemiek. Amikor már szinte felnőtt fejjel ismerkedünk meg valakivel, akinek nem kell megmagyaráznunk minden egyes vicc után a poént, akinek egy szavából tudjuk az első pillanattól kezdve, hogy mit akar mondani és ha olyat látunk, amiről mindenképpen küldeni kell a barátunknak egy képet, ő rögtön tudni fogja, hogy miért küldtük el éppen azt, éppen neki.
Hogy lehet-e rögtön tudni, melyik kapcsolat szól egy életre? Nem igazán. Hallottunk már olyasmiről, hogy valaki előbb ellenszenvesnek tartotta a kollégáját, majd egy véletlen, munkaidőn kívüli találkozás alkalmával kiderült, hogy mégis jó fej, és egymás után szervezték a közös hétvégi programokat.
Aki mindent tud
Talán onnan lehet tudni, hogy barátra leltünk, hogy már az első beszélgetés során azt érezzük, nyugodtan elmondhatunk bármit magunkról. Mert nemcsak megértő fülekre találtunk, hanem talán egy hasonló sorsra is, valakire, aki tud hallgatni, nem tanácsot ad, de segít eljutni a döntésig, akit bármikor, bármi miatt fel lehet hívni, aki jön, ad, és ha kér, mi tesszük ugyanezt anélkül, hogy várnánk érte valamit. Mindent tud rólunk, még a kellemetlen történeteket is, de ennek ellenére, vagy pont ezért szeret.
Jelenléte természetessé válik az életünkben, és ha heteken vagy hónapokon keresztül nem találkozunk, esetleg nem is beszélünk, de egyszer csak felhív bennünket, akkor ott folytatjuk, mint a múltkor. Vagy nem is, mert rögtön a közepébe vág, de mégis olyan, mintha csak előző nap váltunk volna el. Hiányzott is, meg nem is, mert még ha nem is találkozunk gyakran, valójában sosem veszítjük el.
Virtuális ismerősök
A közösségi oldalakon akár néhány órás ismeretség után is bejelölik egymást az emberek. Nem állítjuk, hogy ezekből a kapcsolatokból nem alakulhat ki életre szóló barátság, de valahogy mégis olyan suta ez az egész. Akár több száz ismerősünk is rálát, hogy milyen zenéhez van aznap kedvünk, vagy melyik kép nevettetett meg bennünket. De a több százból jó, ha három van, aki érti is, miért. És ők a fontosak.
A témával Barátság, mindenek felett! címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül mai adása. A vendégek Nacsa Olivér, Pindroch Csaba és Hajas László lesznek, valamint meglepetésvendégek is érkeznek a stúdióba.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest