Sok pár ilyenkor a felgyülemlő feszültség miatt nem tud békében elválni egymástól, hirtelen az összes sérelmük a felszínre tör, és megkeseríti a boldogan együtt töltött idők emlékét. Pedig ennek nem feltétlenül kellene így lennie, hiszen attól, hogy végül nem a másik személyében találtuk meg az igazit, még szerethetjük és tisztelhetjük egymást.
Ne hitegessük, hogy minden rendben
Egy szakításnak vannak előjelei, ha pedig kétségeink vannak a kapcsolatot illetően, ő legyen az első, akivel ezt megbeszéljük. Ha hitegetjük, és az utolsó pillanatban, mint derült égből a villámcsapás, szakítunk, akkor teljesen jogosan érzi majd azt, hogy becsaptuk. Próbáljunk korrektek lenni és kommunikálni egymással.
Legyünk tapintatosak
Ha egy hosszabb kapcsolat végére teszünk pontot, egyértelmű, hogy nem lehet csak úgy félvállról venni a lezárást. Vegyük figyelembe a másik és saját érzéseinket is, hiszen ezzel mindkettőnk életét megváltoztatjuk. Érdemes az időzítésre is odafigyelni, ha például valamilyen jeles nap van a közelben, ne aznap szakítsunk vele, hogy aztán örökre összeforrjon a két esemény a fejében.
Legyünk egyértelműek
Ne hintsük el, hogy van még remény, ha tudjuk jól, hogy nincs. Ha érezzük, hogy mi magunkban már lezártuk ezt a kapcsolatot, és szeretnénk továbblépni, de a másik tiltakozik ez ellen, akkor se hagyjuk reménykedni. Értessük meg vele, hogy bennünk elmúltak az érzelmek, és nem szeretnénk játszani az ő érzéseivel sem.
Fogadjuk el a reakcióját
Mert az bármi lehet: lehet, hogy számított rá, és ő is így gondolja helyesnek, de az is lehet, hogy az első reakciója heves lesz, és tiltakozó. Könnyen lehet, hogy megbántódik, és nem érzi igazságosnak a döntésünket, de idővel biztosan sikerül majd rendezni a viszonyunkat, főleg, ha a szakításkor tapintatosak vagyunk.
Forrás: ridikul.hu