Szabadulnék tőle, de a gyerekekkel zsarol engem. Így biztosan nem tudom elhagyni

Szeretnék elválni a férjemtől, de vele kell maradnom, mert ki vagyok szolgáltatva neki. Irtózom tőle, és szabad szeretnék lenni.

Két általános iskolás gyerekünk van. Gyesen voltam, és mikor vissza akartam menni dolgozni, nem tudtam elhelyezkedni. Besegítek időnként itt-ott, de valójában a férjem jól keres, nem vagyunk rászorulva az én fizetésemre. Viszont mivel úgymond eltart bennünket, uralkodik rajtunk. Régen se volt valami kedves fickó, de ki lehetett bírni, most viszont már goromba. Ha nem is fizikailag, mert sem a gyerekeket, sem engem nem ütött (még?) meg, de sokszor kiabál, elszámoltat a pénzzel. Úgy bánik velem, mint egy cseléddel.

Mikor megmondtam neki, hogy elhagyom, kiröhögött. Azt mondta, csak tessék, váljak el, de miből akarom eltartani a gyerekeket?! Azt is hozzátette, hogy elpereli őket simán, és soha többet nem látom őket. Szerinte van akkora hatalma a városban, és annyi pénze, hogy mindent el tud intézni. Tartok tőle, igaza van. Biztos vagyok benne, hogy összehazudozna rólam mindent a bíróságon, tán még azt is bedobná, hogy rossz anya vagyok, és iszom – ez nem igaz, legalábbis már nem (mert korábban valóban voltak gondjaim az ivással, de éppen őmiatta!). De már meggyógyultam, absztinens vagyok.

Fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni az éveket ezzel a zsarnokkal. Undorodom tőle. A legszörnyűbb az, hogy a világ szemében mi egy szuper család vagyunk: a gyerekek helyesek, okosak, a férjem igazi nagymenő, én pedig szépen rendben tartom az otthonunkat. Hiszen ha tudnák az emberek, mennyi gyűlölet van a szívemben! Attól félek, belebetegszem a tehetetlenségbe. Vagy megölöm egy ingerült pillanatban. Mert már az is megfordult a fejemben, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha meghalna, és mi örökölnénk a házat, a vagyont. Nagyon szégyellem magam, hogy ilyenek járnak a fejemben, pedig tudom, hogy a légynek se ártok. Hívő ember vagyok! Ő tett szörnyeteggé. És gyűlölöm, ezért is.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu