Súgunk négy módszert, amivel garantáltan elűzhetjük társunkat magunktól… de jobb lenne szeretni, nem?

Bizalmatlanság

Nem a féltékenységre gondolunk most elsősorban. Sokkal inkább arra, amikor valaki nem bízik a társában. Nem a hűségében, hanem abban, hogy ők ketten tudnak majd jól együtt muzsikálni. Nem hisz a másikban, és nem hisz abban sem, hogy ők együtt maradnak. Természetesen erről nem igazán kommunikál nyíltan, szóban, de viselkedése ezt üzeni, és a párja még szép hogy leveszi a jeleket. Egy ideig bizonyítani akar majd a másik, de higgyük el, nem sokáig. Menekülni fog, keres valaki mást, akivel lehet jövőt tervezni. Akivel kölcsönösen hisznek egymásban.

A másik lebecsülése, megalázása

Mindenkinek van olyan pár az ismerősök, barátok között, akikkel kínos az együttlét. Mert az egyik folyton-folyvást beszólogat társának, megalázza, lekicsinylő, sőt becsmérlő kifejezésekkel támadja. Ha szóvá tesszük ezt, vagy párja kikéri magának, akkor ő sértődik meg, mert csak „viccelt”, ugyan már, csak humor volt. Ne higgyük el, az ilyen magatartás sose tréfa, nagyon is durva, a másik sérelmére elkövetett bántalmazás. Ha az nem egy véletlenszerű, egyszeri el-/beszólás volt, akkor remélhetőleg a bántalmazott félnek lesz ereje gyorsan továbblépni. Ennél enyhébb is lehet természetesen a másik alábecsülése, akkor, amikor valamelyik fél nem támogatja a másik törekvéseit, nem dicséri, nem biztatja, sőt lebeszéli a „nagy tervekről”, vagy közömbös marad a másik lelkesedése láttán.

Féltékenység, szaglászás

Ha nagyító alatt vizsgáljuk a másik kijelentéseit, viselkedését. Ha követjük a másik szemének mozgását is, ha arra fókuszálunk egy társaságban például, hogy a másik kire néz (ahh, kire vetett szemet!), ha szent meggyőződésünk, hogy a másik tilosban jár, hűtlenkedik… miközben annak eszébe se jut ilyet tenni, akkor borítékolható, hogy a kapcsolat nem fog működni, de legalábbis boldogtalan lesz. Nem fogja senki jól érezni magát abban a kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet segíteni a féltékeny embernek a helyzet kezelésében, hiszen lehet, rossz tapasztalatok állnak a gyanakvó, csekkoló magatartás mögött, vagy máshonnan eredeztethető az önbizalomhiány, ez azonban nem vigasztalja majd azt, akit igazságtalanul vádolnak, számoltatnak el, vagy raknak rá rövid pórázt…

Pénzügyi számvetés, sóher magatartás

Előfordulhat, hogy egy előző párkapcsolatban már megégettük magunkat, lehet, hosszú kapcsolat után egy szál bőrönddel távoztunk, mert kisemmiztek minket, és ezért, EZÉRT óvatosabbak vagyunk a párkapcsolat ezen felületén is. Jobban őrizzük azt, amiért magunk megdolgoztunk. Szigorúbbak vagyunk, szigorúbban osztunk-szorzunk, számolgatunk, méricskélünk. Előfordulhat, tényleg. De lehet úgy beleolvadni egy párkapcsolatba, hogy minden kiadást fillérre pontosan felezünk, elszámolunk, és elszámoltatjuk a másikat? Ahol nem természetes, hogy hol az egyik, hol a másik fizet? Ahol ha megiszunk egy kávét, akkor mindenki fizeti a magáét, vagy ha beülünk egy étterembe, akkor ügyelni kell arra, ne rendeljünk drágább fogást, mint a másik, mert akkor a többletkiadást le kell tennünk az asztalra? Szerintünk nem. Még akkor is, ha nem közös a kassza, és mindkét fél őrzi TELJES KÖRŰ pénzügyi szabadságát, még akkor is lehet ezt lazábban kezelni. Szeretetalapon, mert neked több van, nekem kevesebb éppen, vagy fordítva, de mindenki annyival járul hozzá a kiadásokhoz, amennyivel aktuálisan éppen tud. Természetesen bele lehet csúszni abba, hogy a másik fél kihasznál minket – mert többször fizetjük az ő hobbiját, finanszírozzuk a másik álmait, de ezt azért lehet szabályozni. Adni igenis jó, és ha fukar módon bánunk a másikkal, az nem jó üzenet. Az arra utal, hogy nem a másikkal tervezünk jövőt, a saját életünket építgetjük a közös helyett.

Forrás: ridikul.hu