Nem pasi helyett
Az önrandi nem kétségbeesett szingliknek kitalált pótlék, hanem egyfajta szemlélet, hozzáállás, akár párkapcsolatban élők is élhetnek vele. Nem helyettesíti az „igazi” randit, és ez nem is célja. Kategóriát kell váltanunk hozzá fejben. Mert miről szól egy párkapcsolati randevú? Időt töltünk a másikkal – és időt is szakítunk rá, a készülődéssel együtt! –, odafigyelünk rá, jól érezzük magunkat, felszabadulunk, a célunk az, hogy megismerjük a másikat és élvezzük a társaságát. Azt kivéve, hogy a randi végén nem tudjuk megcsókolni önmagunkat, szinte az összes pontot teljesíthetjük egyedül is, ha van hozzá merszünk és van rá igényünk. Sokak szerint egyébként ez ciki, de miért lenne az? Ha másokkal lehet találkozni, önmagunkkal miért nem?
Kik randiznak önmagukkal?
Nem, nem az önimádók, és nem is a kétségbeesett randimániások vagy perverzek. Az önrandi arról szól, hogy fontosnak tartjuk saját magunkat, időt szakítunk arra, hogy kilépve a mókuskerékből megtaláljuk újra önmagunkat. Egy este – vagy délután vagy reggel –, amikor nem hajtjuk magunkat, nem a karrierünkkel, a munkahelyi vagy családi gondokkal foglalkozunk, hanem saját magunkkal. Sétálunk egyet a parkban, andalgunk a vízparton, elmegyünk táncolni vagy moziba – és végre senki sem nyúlja le a fél doboz pattogatott kukoricát. Szépítkezünk, vásárolunk, beülünk egy masszázsra, a kozmetikushoz, akár egy egész wellnesshétvégére, és kikapcsolódunk, kényeztetjük magunkat. Új emberekkel ismerkedhetünk, vagy akár egy napon át csak olvashatunk az ágyban, kenyeret süthetünk, festhetünk, kocsikázhatunk, túrázhatunk, napozhatunk, a lényeg, hogy megtaláljuk azt az időtöltést, hobbit, ami a szívünknek kedves, és egyedül is meg lehet oldani.
Ha másképp nem megy, utazzunk el!
Ha úgy érezzük, az önrandit végképp nem tudjuk megvalósítani, mert tele van a ház gyerekzsivajjal, vagy a főnök este is felhív, vagy csak kiszakadnánk egy kicsit, bátran utazzunk el önmagunkkal valahova. Jelentsük is be, hogy most egy napig, két napig nem leszünk elérhetőek. Persze nem kell hozzátenni mondjuk a felettesünknek, hogy speciel önmagunkkal randizunk, csak azt, hogy most aztán hagyjanak békén. Ha családunk van, vigyük el a gyerekeket a nagyszülőkhöz, vagy amíg táborban annak, két mosás között igenis szakítsunk időt önmagunkr
Miért jó ez nekünk?
Mert kell az énidő. Ha sosem kapcsolódunk ki, akkor bedarál a mindennapi élet, nem figyelünk a belső hangunkra, és olyan döntéseket hozunk, amilyeneket később visszanézve megbánunk. Álljunk meg, nézzünk körül, hol tartunk, miért, és tetszik-e ez nekünk. Gondoljuk át döntéseinket, érzéseinket, és kicsit csak hagyjuk magunkat örömmel létezni ebben a világban. Ha ezt rendszeresíteni tudjuk, akkor békésebb, kipihentebb és boldogabb anyát kapnak a gyerekeink, jobb munkaerőt a főnök, vidámabb párt a szerelmünk. És mert néha kell egy kicsit csendben egyedül lenni, hogy újra megérezzük: jó a saját bőrünkben lenni.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest
