Sosem késő leszoktatni a gyereket a számítógépről vagy az okostelefonról

A gép előtt ülnek, telefont, tabletet nyomkodnak vagy videojátékoznak a szobában, zárt ablaknál, összehúzott sötétítőfüggöny mellett. Sajnos rengeteg szülőnek okoz problémát, hogy nem tudja nagyobb gyereke kezéből kivenni az eszközöket, nem tudja rávenni őket, hogy felálljanak a gép elől. Persze nem azt mondjuk, hogy tiltani kell őket, mert igenis meg kell ismerkedniük a digitális eszközökkel, hiszen egy olyan világban fognak felnőni, ahol lehetetlen lesz a létezés ezek nélkül, csak az egészséges egyensúlyt kell megtalálni. De ne essünk kétségbe, sosem késő! Amíg még gyerek a gyerek, megszabhatjuk neki, mennyi időt tölthet képernyő előtt. Lesznek konfliktusok, hiszti, ajtócsapkodások, ám ezeket fel kell vállalnunk, ha azt szeretnénk, hogy lelkileg és testileg egészséges felnőtté váljon a gyermekünk

A magyarázat

Bármekkora gyermeket is szeretnénk leszoktatni a gépezésről, megérdemli a magyarázatot: üljünk le vele, és érthetően, a korának megfelelően magyarázzuk el neki, hogy aggódunk az egészsége miatt, és úgy látjuk, túl sok időt tölt az online térben. Lehet, hogy ő ezt még most nem érzékeli, de hosszú távon ennek súlyos következményei lehetnek. Szeretnénk, ha mostantól kevesebb időt töltene a gép előtt, és többet a való világban, ezért szabályokat hoztunk az ő érdekében. Fontos, hogy addig magyarázzuk neki, amíg meg nem érti (vagy legalább hajlandó figyelni ránk). Feltétlenül maradjunk nyugodtak, még akkor is, ha a kis méregzsák felszívja magát, és keresetlen mondatokat vág a fejünkhöz. Ha mi is felemeljük a hangunkat, akkor belemegyünk a játszmába, mert győzni akarunk, pedig itt és most nem ez a cél.

Időkorlát

Eljön az a pont, amikor a gyermek már képtelen abbahagyni a játékot, és akkor a szülőnek kötelessége közbelépni és korlátokat felállítani: napi fél, esetleg egy óra bőven elég meséből, számítógépes játékból is. Persze ha tanuláshoz kell, az más, de akkor tényleg azokat az oldalakat böngéssze, amelyeken a szükséges információt megtalálja, és ne a közösségi tereken lógjon. Ezt könnyen beállíthatjuk bármelyik készüléken, bármikor letilthatunk bizonyos oldalakat, és fel is oldhatjuk ezt a tiltás, vagy létrehozhatunk asztali gépen egy külön fiókot a gyereknek, a miénket pedig jelszóval védhetjük. Ha nem boldogulunk a feladattal, kérjünk meg egy családtagot, ismerőst, hogy segítsen.

De mi a helyzet a telefonnal?

Aztán ahogy kamaszodnak a gyerekek, a telefon már nagyobb fenyegetést jelent, mint a játékok, és nekünk, szülőknek sajnos korlátozni kell a használatát, ha már egyszer mi vettük nekik, és feltehetően mi is fizetjük a számlát. De tegyük ezt is sok-sok türelemmel, kedves szavak kíséretében és odafordulással. Biztosítsuk afelől, hogy tudjuk, milyen fontosak neki a közösségi tér és a barátai, ám ha nem tanul meg létezni az igazi világban is, később nagyon sok nehézséggel kell majd megküzdenie. Ha csak egyszerűen elkobozzuk a telefonját, az csak ront a kapcsolatunkon. Helyette inkább kössünk kompromisszumot, szerződést, melynek pontjait mindkét fél elfogadja és betartja. Ha például nem teljesít az elvárt szinten, ajánljuk fel neki, hogy továbbra is megtarthatja a telefonhoz való jogát, ha kijavítja, amit elrontott, de legalábbis mindent megtesz annak érdekében. Kérjük meg, hogy mostantól kezdve segítsen be a házimunkába többet, és akkor megtarthatja a telefont, ám amennyiben nem teljesíti az ígéretét, az okoskészüléket lecseréljük egy, a fiók mélyén porosodó 2002-es modellre, mellyel kizárólag telefonálni és sms-t küldeni tud.

Forrás: ridikul.hu