Sokkot kaptam, amikor megláttam, hogy ezt csinálja a férjem és a legjobb barátnőm

Legjobb barátnőm születésnapjára hatalmas meglepetésbulit szerveztünk. A férjével, Botonddal kiterveltünk mindent. Amíg Ica munkában volt, pincétől padlásig feldíszítettük az otthonukat. Rengeteg vendég érkezett. A meglepetés szuperül sikerült, a hangulat fergeteges volt. Mindenki láthatólag nagyon jól érezte magát. Pihenni akartam egy kicsit, és az udvarban beszélgettem egy másik anyukával. Szinte észre sem vettem, hogy elment az idő, és én a férjemet sehol sem látom. Arra gondoltam, hogy talán tévézik Botonddal, vagy a többi haverjával iszogat valahol. Este tizenegy körül úgy döntöttem, hogy itt az ideje hazaindulni. A férjem keresésébe kezdtem. A földszinten sehol sem találtam, kérdeztem a többiektől, látták-e valahol. Valaki azt mondta, hogy ő látta felmenni a lépcsőn, de ez már órákkal ezelőtt volt. Alighanem többet ivott a kelleténél, és kidőlt valamelyik vendégszobában. Bár így lett volna! De nem, a vendégszoba üres volt, viszont a hálószoba felől meghallottam a férjem hangját – és Icáét is. Kuncogás, sutyorgás, nekem pedig elszorult a gyomrom. Berontottam az ajtón, ők meg az ágyban, összebújva, cseverészve. Megdöbbentek, szétrebbentek és kapkodták magukra a takarót, de már mindegy volt. Könnyeimtől vakon rohantam ki a házból, beültem egy taxiba, ahol kirobbant belőlem a keserves zokogás. Az egész világ összedőlt. Hazaérve azonnal összepakoltam, a lányaimnak megmondtam: itt nincs tovább maradásunk. Az anyámhoz költöztünk. A férjem többször is próbált bocsánatot kérni, magyarázkodni, visszakönyörögni magát, de hiába, – a dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni.