Segítsetek, ez már megcsalás? Nem tudom, folytathatom-e, de már a párom is érzi

Másfél évvel ezelőtt a barátom elfogadott egy tartós németországi munkát. Akkor már három éve voltunk együtt, és Zsolt felajánlotta: menjek vele Münchenbe. Mentem is volna, de nekem túl jó munkám volt itt, Budapesten. Nem akartam mindent feladni.

Megbeszéltük: mindketten biztosak voltunk abban, hogy a mi szerelmünk ezt a távollétet ki fogja bírni. Ha mégsem, akkor meg majd előbb-utóbb végiggondoljuk, hogy mit tegyünk. Azt is megígértük egymásnak, hogy havonta egyszer – ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj – együtt töltünk egy hétvégét.

Így is lett, és azóta minden hónapban együtt vagyunk legalább egy hosszú hétvégét. Az összes szabadságunkat is együtt töltjük, úgyhogy tulajdonképpen elég sokat látjuk egymást – de ma már tudom, hogy ez nem elég. Körülbelül fél éve nagyon depressziós lettem az egész helyzet miatt. Tudtam, hogy szeretem Zsoltit, és hogy hosszú távon vele képzelem el az életem, de a hétköznapok elviselhetetlen magányosságát nagyon rosszul viseltem-viselem.

Ekkor ismertem meg Istvánt. Az egyik kollégám hozta el magával egy este, és István szinte azonnal udvarolni kezdett nekem. Nagyon megijedtem e kísértéstől és őszintén megmondtam neki, hogy bár nagyon vonzónak tartom, de már máshoz tartozom. A fiú ezt szinte azonnal elfogadta. De azt mondta, ettől még barátként igazán tölthetnénk némi időt együtt. Ő nagyon jól érzi magát velem így is. És az igazat megvallva én is nagyon jól érzem magam a társaságában. Elkezdtünk együtt járni színházba, moziba, vasárnap a parkba. Soha semmi nem történt közöttünk, bár éreztem, hogy egyre jobban kötődök hozzá.

Nem csaltam meg Zsoltit, ő mégis érzi rajtam, hogy valami megváltozott. Gyakran rákérdez, hogy mit csináltam, kivel voltam, és a legutóbbi találkozásunkkor a jövőt is szóba hozta. Felajánlotta, hogy néhány hónap múlva hazajönne. Furcsa volt nekem is, hogy ennek nem tudtam igazán örülni. Sőt még én beszéltem rá, hogy csináljuk végig a két évet, ahogy eleve elterveztük – amitől persze még gyanúsabb lett minden.

Tudom, hogy nekem Zsolt az igazi párom, de mégis: egy kicsit még szeretném élvezni István társaságát...