Gondoljunk arra: „Egy elromlott kapcsolat sosem egy ember hibája”
Ehelyett: „Mindennek én vagyok az oka.”
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy mindenért saját magunkat tesszük felelőssé. „Ó, bárcsak kevesebbet hisztiztem volna!” „Sokkal támogatóbbnak kellett volna lennem, amikor ez és ez történt.” „Ha jobban adok magamra, sosem szakítunk.” Lehet, hogy ezeknek az állításoknak egy része igaz, de nagyon fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy egy kapcsolatban mindig ketten vagyunk. A kapcsolatunk megromlása a párunk felelőssége is, ahogyan mi, úgy ő is tehetett volna azért, hogy a kapcsolat végét elkerüljük. Nem kell egy személyben felelősséget vállalnunk mindenért!
Gondoljunk arra: „Ez a kapcsolat semmit sem jelent a jövő kapcsolatainak szempontjából”
Ehelyett: „Ha még neki sem kellettem, másnak sem fogok.”
Hajlamosak vagyunk úgy kezelni az elrontott kapcsolatot, mint amelyik rengeteget ront a jövőnkön. Ez természetesen nem igaz. Az, hogy egyszer rosszul döntöttünk, és az exszünkkel alaposan mellényúltunk, még nem jelenti azt, hogy bennünket nem lehet szeretni. Érdemes folyamatosan emlékeztetnünk magunkat, hogy bármi történjék is, szerethetőek vagyunk, rengeteg jó tulajdonságunk van, és sok mindent tehetünk azért, hogy boldoggá tegyünk valakit.
Gondoljuk ezt: „Annyira vagyok szerethető, amennyire szeretni engedem magam”
Ehelyett: „Valami nem stimmel velem.”
A „valami nem oké velem” olyan, mint egy önbeteljesítő jóslat. Ha sokáig mantrázzuk magunknak, szépen megágyazunk a mentális problémáknak. Minél inkább azt sulykoljuk az elménkbe, hogy kilógunk a sorból, óhatatlanul hátrébb taszítunk másokat, így sokkal kisebb esélyünk van arra, hogy valaki újra a bizalmunkba férkőzik, és segít nekünk gyógyulni.
Gondoljuk ezt: „Nem ő volt az egyetlen csodálatos dolog az életemben”
Ehelyett: „Senki vagyok nélküle.”
Előfordul, hogy szeretjük azt az embert, aki az exünk mellett voltunk, szerettük azt az életet, amelyet az exszünkkel élhettünk meg. De ahelyett, hogy a múltat gyászoljuk, fontos, hogy előretekintsünk, és segítsünk a megtépázott önbizalmunkon. Keressük meg, hogy miben vagyunk jók! Mire kaptunk utoljára bókokat? Az élet mely területén értünk el valamit? Koncentráljunk ezekre, és töltsünk minél több időt ezekkel.
Gondoljunk erre: „Családom és barátaim vannak, akik mindig mellettem állnak”
Ehelyett: „Olyan egyedül vagyok…”
Bármilyen kegyetlenül is hangzik, de a szakítás egy remek alkalom arra, hogy egy kicsit javítsunk a családunkkal és a barátainkkal ápolt kapcsolatunkon. A szakítás utáni időszakban igyekezzünk mindenkivel felvenni egy kicsit a fonalat. Keressük meg azokat, akikkel már régen találkoztunk, szervezzünk programokat, és koncentráljunk arra, hogy jól érezzük magunkat más emberekkel.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest