Segítsünk a párunknak, hogy megértse az érzelmeinket

Használjuk az „én” személyes névmást gyakrabban

Illetve olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudjuk, amikor az érzelmeinkről beszélünk. Például ne azt mondjuk, hogy „mert te mindig” vagy „te soha”, hanem inkább azt, hogy „én úgy érzem” vagy „engem ez elszomorít”, és így tovább.

Egyszerű és egyértelmű

Nem kell túlgondolni vagy túlságosan belebonyolódni abba, hogy mit is érzünk. Próbáljuk meg minél egyszerűbben és egyértelműbben elmondani, mit érzünk ahelyett, hogy valami homályos fejtegetésbe és hasonlatok tömkelegébe bocsátkoznánk.

Figyeljünk a testbeszédünkre

Fontos, hogy ne csak a szavainkkal, de a mozdulatainkkal is azt mutassuk, amit és ahogy érzünk. Nagyban segíthet megérteni bennünket.

Osszuk meg egymással az érzéseinket

Legyen ez a napi rutin része, de ha nem is naponta, rövid időközönként beszélgessünk arról, hogy kiben milyen érzések kavarognak, jól vagyunk-e vagy sem, és próbáljunk meg közösen rájönni, hogy melyiknek mi lehet az oka.

Beszéljünk a párunk nyelvén

Próbáljuk meg azokat a szavakat használni, amiket ő is használ. És keressünk egy, a beszélgetésre alkalmas időpontot. Ne legyünk éhesek, idegesek, feszültek vagy ne siessen egyikünk sem.

Más hullámhosszon

Tartsuk észben, hogy nem baj, ha olykor nem vagyunk egy hullámhosszon, ha nem ugyanazt érezzük – ez több összetevőből állhat. Nem mindig a párunkon múlnak az érzelmeink. Ezt mondjuk is el neki, ahogyan azt is, hogy hogyan tud vagy éppen nem tud segíteni nekünk.

Forrás: ridikul.hu