Rossz szavak rossz időben, rossz helyen a JÓ embernek – kommunikációs merényletek a párkapcsolatunk ellen

Ismerjük mindannyian a helyzetet: egy szép összebújós este, a pár egyik tagja kérdez vagy mond valami meghittet, titkosat, amely annyira felkavarja a másikat, hogy meggondolatlanul rávág valami nem oda illőt. Valami vicceset. Valami viccesnek tűnőt, valamit, ami darabokra töri a bensőséges légkört és elhallgatásra készteti (kényszeríti) a másik felet. Miért a „vicceskedős”, beszólós-leszólós felelet? Azt hiszem, az a legfőbb oka, hogy nem tanultuk meg, nem tanították meg nekünk érzelmeink nyílt felvállalását és annak egyenes, érthető, tapintatos kifejezését. Persze mindezt nem példamondatokon tanulja meg az, akinek módja nyílik mégis az elsajátításra, hanem mintakövetés útján. A szerencsés fültanúja lehetett sokszor apu meg anyu meghitt párbeszédének, és magába szívja az érzelmek szavakkal-gesztusokkal történő játékát. Az adok-kapok szeretetteljes módját.

Fájdalmasan tiszta érzések

Aki megfelelő családban egy követhető (követendő) párkapcsolati mintát sajátított el, az nem szól be tapintatlanul egy olyan párbeszéd során, ahol a másik fél megpróbálja feltárni valódi érzéseit. Az NEM ijed meg a másik leplezetlen érzelmeitől, és a megfelelő módon válaszol rájuk – szavakkal vagy gesztusokkal, például egy öleléssel.

Sokan azonban félnek a tiszta érzések áradásától, nem is tudnak mit kezdeni vele. Néha azért, mert a lelkük mélyén azt hiszik, ezek az érzések nem is járnak nekik (nem vagyok szerethető), máskor azért, mert saját érzéseik is megijesztik őket. A szeretet érzésének megélése ugyanis feltételezi a másik felé irányuló bizalmat. A bizalom azonban sok ember életében egyenlő előjelű a kiszolgáltatottsággal: vagyis ne mutasd ki, NE mond ki nyíltan, hogy mennyire szeretsz, mert akkor nekem is fel kell vállalni az érzéseimet. Ha felvállalom az érzéseimet, akkor bevallom, hogy vannak gyengeségeim. Onnantól kezdve a másik tudja, hogy TUD fájdalmat okozni. Mert félünk a veszteségtől, attól, hogy magunkra maradunk. Hát beszólunk valamit. Valami vicceset. Valami oda nem illőt. Valamit, amivel eltereljük a lényegről a figyelmet. Vagy új topikot nyitunk, úgy teszünk, mintha nem érzékeltük volna a másik nyíltságát.

Érzelmi válaszreakciók újrakódolása

Lehet-e tanulni (megtanulni, újratanulni) az érzelmek kifejezésének, az érzelmi válaszadás módját? Szerintünk igen, de az nem megy egyik napról a másikra, nagyon nagy önismeretet feltételez, valamint feltételezi azt is, hogy tudatossá válunk nem sak a párkapcsolatban, de minden emberi kapcsolatunkban. Feltételezi az érzelmi-kommunikációs önkontrollt, valamint azt is, hogy képesek vagyunk KÍVÜLRŐL figyelni önmagunkat, képesek vagyunk nyakon csípni érzelmeinket, és mielőtt ösztönből húznánk falat a másik érzései előtt – csavarunk egyet a válaszon: ölelünk, vagy szavakkal simogatunk.

Az se baj, ha ez az átkódolás nem megy egyedül, az érzelmi válaszreakciók újrahangolásához igenis szabad szakember segítségét kérni. Hogy ne sebezzünk mást, és többé ne sebezzük önmagunkat se. Soha többé. Mert szerethetőek vagyunk. Mindannyian.

Forrás: ridikul.hu