Rengeteget fogytam, majd ez történt velem. Olvadtak le a kilók, és mégis...

Három évvel ezelőttig azt sem tudtam, hogy mi a mérleg. Igaz, akkora voltam, hogy nem is láttam odalent a számokat, ha felléptem rá. Éppen ezért nem is törődtem a testsúlyommal. Úgy voltam vele, hogy amíg jó a közérzetem, nagy bajom nem lehet. Pláne mert meglehetősen aktív életet éltem, mindig jöttem-mentem. A családom, a barátaim kicsit furcsállták ezt a hozzáállást, mert akkoriban már jelentős volt a túlsúlyom. De szerettem az életem, szerettem, hogy finomakat eszem, és szerettem a barátomat is. Aztán egy rossz mozdulat után megfájdult a térdem. Az orvos megvizsgált és közölte, hogy az ízületeim megsínylik a nagy testsúlyt. Jó lenne, ha leadnék pár kilót! Ott helyben meg is mértek egy pontos mérleggel, és az olyan számot mutatott, amit magam sem hittem volna. Oké, mondtam magamban. Kerestem egy személyi edzőt, a dietetikusomtól megkaptam a speciális étrend leírását, és belevágtam. Fegyelmezett voltam, mert nem akartam idősebb koromban tolókocsiba kényszerülni. Szépen olvadtak le rólam a kilók. Az első edzés óta eltelt három év, a testsúlyom közelít a normálishoz. Egy baj van csak, hogy én nem vagyok boldog! A tükörben még mindig kövérnek látom magam, pedig tudom, hogy már nem vagyok az. Egyszerűen nem találom a helyem. Annyira frusztrál a helyzet, hogy az már a párkapcsolatomat is kikezdte. Egy szakember a vizsgálat után kimondta a diagnózist: depressziós lettem, és nem érzem jól magam a bőrömben. Már az is megfordult a fejemben, hogy visszahízom a leadott kilókat, hátha visszatér az életkedvem is. Persze tudom, hogy az nagy butaság lenne.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu