De biztos, hogy mindent el kell mondanunk? Biztos, hogy olyasmiről is beszélnünk kell, ami nem rá tartozik? Egy kapcsolat kezdetén persze azt gondoljuk, hogy ilyen nincs. Őszinték akarunk lenni, szeretnénk teljesen odaadni magunkat. Azt gondoljuk kitárulkozhatunk, s elvárhatjuk, hogy ő is ezt tegye. Azonban minden ember életének vannak olyan részletei, amelyek csak rá tartoznak. Ilyenek a régi szerelmeinek titkai, elmúlt kapcsolataink részletei.
Nem túl ízléses elmondani a régiről, hogy pocsék volt az ágyban. Hogy fél óráig tartott míg hadra kész állapotba hoztuk, s utána egy perc alatt vége volt az egésznek, amiért annyit küzdöttünk. Nem illik kibeszélni korábbi intim kapcsolatunk részleteit. Az két ember magánügye volt, s akkor is az marad, ha már vége.
Nem az új kapcsolatra tartozik a régi bármilyen más gyengesége. Ne szidjuk, ne pocskondiázzuk az exünket, mert ezzel saját magunkat értékeljük le. Hiszen, ha annyira rossz, goromba, érzéketlen, tehetetlen, unalmas, vagy csapodár volt, miért tartottunk ki mellette? Nem szerettük? Akkor miért voltunk vele? Vagy nagyon is szerettük? Akkor meg miért pocskondiázzuk?
És ugyanígy, mi sem várhatjuk el az újtól, hogy minden régi szerelméről, kapcsolatáról beszámoljon. Gondoljunk arra, hogy ketten tervezünk új életet, s ez nem kezdődhet mások kibeszélésével. Már csak azért sem, mert olyasmit is megtudhatunk, amire egyáltalán nem voltunk kíváncsiak.