Pereg az idő
Néha pergetném az idő kerekét visszafelé, egy-egy elhomályosodott boldog pillanathoz. Megállítanám ott az óra mutatóit, s beleolvadnék abba a testbe, amiben akkor voltam. Újra érezném, tapintanám, szagolnám, hallanám mindazt, ami akkor boldoggá tett.
Lennék újra kislány, aki a szülei között aludt el békésen, s lennék kamasz, akire először talál rá a szerelem.
Sokszor mondjuk, milyen jó is lenne, mindent, vagy legalább egyes dolgokat újrakezdeni.
Azért, hogy tudjam, honnan indultam, miként lettem azzá, aki ma vagyok. Na meg persze azért is, hogy higgyek újra a csodákban és magamban.
Forgatnám az idő kerekét, előre és hátra. Megnézném azt is, milyenek lesznek majd az unokáim. Fogok-e hasonlítani az én mamámra, akinél jobb nagyit nem ismerek.
Szeretném tudni, hogy én képes leszek-e annyi mindent megtanítani unokáimnak, mint, amit ő tanított nekem.
Persze leginkább a múltban járnék, egy-egy olyan pillanatban, ahol megtapasztalhattam a gyermeket, a fiatal felnőttet és az érzéki nőt is magamban. Lennék újra az a copfos kislány, aki addig nem nyugodott, amíg meg nem tanult két keréken bicajozni, s ezért az sem érdekelte, hogy a sárral teli árokba dől bele nagy igyekezetében.
Érezni akarom újra azt a diadalt, azt a büszkeséget, amely akkor áthatott. Imádtam az érzést, hogy segítség nélkül valamire képes vagyok!
Aztán egy kicsit előrébb tekerném az óramutatót újra. Oda, ahol első ízben egy igazi férfi szenvedélyes szerelmét megtapasztalhattam. Megállítanám, s kockáról kockára haladva élném át újra azt, ahogy a lelkem örömmámorban úszott.
Tudod, van, amit azért akarsz újra élni, mert olyan az életben csak egyszer van… olyan több nem lesz.
Végül megállítanám az órát a jelenben újra. Hagynám, hogy magától haladjon előre az idő, szépen komótosan.
Néha csak azért akarunk visszatérni egy-egy boldog pillanathoz, mert erőt akarunk gyűjteni a jelenhez és a jövőhöz. Hisz mind tudjuk, ami elmúlt, már nem jön vissza, csak egy kicsit emlékezni akarunk mindarra a szépre, amit átélhettünk egykor.
Forrás: miragemagazin.hu