Sokszor hallottuk már, hogy ne legyenek nagy elvárásaink, ha párt keresünk, mert a szőke herceg sem létezik, ahogyan a fehér lova is valószínűleg egy lóversenyen rója a köröket. Elégedjünk meg azzal, ami van, válasszunk és legyünk boldogok. Mégsem szabad egy bizonyos szint alá menni, és azt mondani, hogy mindegy, csak ne legyünk egyedül! Mi irányítjuk az életünket, és ahogyan bármi más területen az életünkben, úgy a párválasztás esetében is maradjunk hűek önmagunkhoz és keressünk olyan férfit, aki hasonlít az álmainkban megjelenthez.

És ha már megtaláltuk, készüljünk fel arra, hogy nem fog megváltozni. Aztán ha mégis, és úgy, ahogyan az nekünk tetszik, akkor örüljünk, de ne menjünk bele egy kapcsolatba úgy, hogy arra gondolunk, rendben, ezt vagy azt majd később megváltoztatjuk és akkor minden tökéletes lesz. Nem.

Klasszikus tanács, hogy ne feküdjünk le mérgesen. Hogy beszéljük ki és vitassuk meg a problémákat, hogy aztán nyugodtan hajthassuk álomra a fejünket. Nos, egyesek szerint nem baj, ha néha úgy alszunk el, hogy dühösek vagyunk, mert reggel mindenki egy kicsit derűsebben látja a világot és előfordulhat, hogy az esti méreg reggelre elpárolog.

Első együttlét és szakítás

Az első együttlétnek az időpontja is kérdéses: hány randi után adhatjuk be a derekunkat? Erre sajnos nincs recept. Egyesek szerint ha úgy érezzük, hogy meg kell tennünk, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. Úgy gondolják, hogy ez is része az ismerkedésnek, ami közelebb, vagy távolabb visz a partnertől.

És amikor egy kisebb vagy nagyobb probléma felmerül, rögtön jönnek a baráti tanácsok az azonnali szakításról. Mégis: ők nem látnak bele úgy a kapcsolatba, ahogyan mi. Nincsenek ott a beszélgetések alkalmával. Hallgassuk meg őket, persze, és a döntésünknél se felejtsük el a szavaikat, de gondoljuk át alaposan, mielőtt meghoznánk a végleges lépést.