Óriási a különbség a két dolog között, ez, azt hiszem, érthető. Hiába szeretem én a párom, hiába teszek meg érte hitem és lehetőségeim mellett mindent, amit én gondolok, hogy tennem kell, ha a másik nem arra vágyik, amit én adni tudok, akarok vagy merek. Pici dolgok megváltoztatásával is újra tudjuk írni kapcsolatunk kereteit. És lehetünk valóban támasza egymásnak, építhetünk egy olyan szövetséget, amibe nem fér be más.
Íme három apró, de nagyon hatékony módszer:
1. Hiteles, őszinte kommunikáció
Ha el merem mondani, én mit szeretnék, mire vágyok és mit kínálok, ha ugyanerre képes a másik is – ha nincs titok, nincs maszatolás, elhallgatás, szégyenlősség, akkor nem csúszik el (annyira) a kapcsolat, ahogy sok esetben elcsúszik. És milyen kár, hogy elcsúszik, mert megelőzhető lenne ez az elhangolódás. Sokszor már a megszólalás előtt legyintünk ott belül egy nagyot, úgy mondunk le valós vágyainkról, hogy ki se mondjuk, pedig nincs mit veszíteni. Az elhallgatott vágyakhoz, elvárásokhoz képest semmit se veszítünk akkor, ha megfogalmazzuk és kimondjuk mindazt, amit igazból várunk a másiktól. Mi történhet? Megérti vagy nem érti meg. Képes arra, amit várunk, vagy nem képes, de tisztázhatóak lesznek az alapok – vagy újrakeretezhető a kapcsolat. És az új kereteken belül el tudjuk dönteni, akarjuk-e így tovább a kapcsolatot, vagy sem. Van-e bennünk annyi szeretet, ragaszkodás, hogy megugorjuk a másik valós elvárásait (és ő a miénket, vagy sem). Ha igen, jöhet a csillagszórós szerelem, ha nem, akkor tudjuk, hogy nem, mehet mindenki békével tovább. Nem nyúzzuk egymást. És nem keltünk folytonos bűntudatot a másikban
2. Bűntudat – engedjük végre el
Nagyon sok kapcsolatban érhető tetten, hogy egyik vagy másik fél, esetleg kölcsönösen mindkettő, a folyamatos bűntudat keserűségében tartja a másikat. Nem kommunikál őszintén, nem kér számon tisztán, még csak nagy jelenetet se rendez, de minden tette, az arckifejezése (ami örökké szomorú, elégedetlen, mosolytalan), a megjegyzései arra utalnak, hogy neki a jelenlegi helyzet nem felel meg. És ezért természetesen a másikat okolja. Lehet persze nyíltan is a másikra mutogatni, úgy is lehet bűntudatot kelteni, aztán azt fenntartani a másikban, hogy kerek perec minden apróságnál a szemébe mondjuk, már megint hibázott. És megint hibázott, és újra. Ha jól is esik néha a másikra ráreccsenni, és a felelősséget magunkról a másikra áttolni, egészen biztosan rossz úton haladunk, ha folyton ezt tesszük, hiszen ha a másik folyton azt érzi, nem tud minket boldoggá tenni, ha kevés, amit és ahogy tesz értünk, akkor előbb-utóbb elidegenedik tőlünk, hiszen nem kap pozitív visszajelzést. Egy nőt is könnyű folytonos hibáztatással kibillenteni az egyensúlyából, de ne gondoljuk, hogy a férfiak ezt könnyebben viselik. A bűntudat romboló érzés. Értéktelennek, kevésnek érzi magát tőle az ember, és ezt hosszú távon senki se szereti érezni. Menekülni fog.
3. Érintés
Érintés újra. Talán a hosszú ideje kapcsolatban élők is emlékeznek a kezdetekre. A lázas első pár hónapra, amikor az érintés maga volt a varázslat. Én a magam részéről nem értem, az úton, menet közben hogy veszik el ennek finomsága. Nem az erotika csupán, vagy nem az feltétlenül. Hanem a bőrkontaktus. A tenyerek összesimulása, a kézen fogva sétálás meghittsége. Az érzés, amikor a takaró alatt összeér a két fél lába. A közös melegedés. A hátpuszik gyengédsége. A könnyed csók a hajra.
Érdemes megfigyelni egyszer, TUDATOSAN, hogy a közös térben ki hol helyezkedik el az együttlét során… Kézközelben van a másik? Simogatható távolságra? Vagy messze a szoba másik végében? Másik szobában? Esetleg még messzebb? Mert ha ez a simogatáson túli távolság az általános együttlét, és már észre se vesszük, hogy nincs a tenyerünk közelében a másik… Ha ez nem is hiányzik, és csak néha eszmélünk fel arra, hogy már megint elszaladt egy nap, egy hét, egy hónap, és nemcsak ölelés, de még csak egy meghitt simogatás se jutott, és mi se adtunk meleget… Akkor érdemes újra bevezetni, feleleveníteni a kezdeti idők édességét. Meleget lopni a kapcsolatba a puszta két kezünkkel. Öleléssel, érintéssel, simogatással, csókkal. Szerelemmel. Mielőtt késő lesz.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest