Papír nélkül is igen az IGEN?

Az összetartozás természetesen akkor is érvényes és nyilvánvaló, ha nem előzte azt meg egy okmány aláírása, ettől függetlenül lehet, mégsem felesleges szertartás az esküvő, hanem egy nagyon is fontos esemény. A párkapcsolat jelentős állomása. Egy komolyan átgondolt és megfontolt szerződés. Pecsét.

Biztos, hogy nemet mondanánk?

Akik szerint mindez felesleges: felesleges pénzkidobás, felesleges macera, mert ma már divatjamúlt és értéktelen ceremónia csupán az esküvő, azok nyilván mindezt komolyan is gondolják, és nem fognak feleslegesen bíbelődni lánykéréssel, vagy vállvonogatva mondanak NEMET, ha valaki mégis házassági ajánlattal közeledik feléjük. Akik szerint felesleges a házasság, valószínűleg nem lepődnek meg akkor sem, amikor egyszer csak becsukódik a távozó fél mögött az ajtó, és többé nem nyílik ki. Nyilván eszükbe sem jut a házasság megmentése, a kapcsolaton való tudatos munka. És lehet ezen most felszisszenni és ellenérvek hadát felsorakoztatni, hiszen lám, mennyi válás történik a világon… igen. Rengeteg a válás (hazánkban is a házasságkötések fele válással végződik), de ennél az elszomorító számnál is több az olyan kapcsolatok bukása és felbomlása, amelyek csak ideig-óráig tartottak, bár nyilvánvalóan azokat nehezebb dokumentálni, nehezebben lehet statisztikát gyártani róluk.

Kapcsolódni ezzel-azzal

Be kéne látni végre, hogy NEM magával a házassággal van baj, nem a házasság, a szövetség felvállalása a gond, hanem a szemlélet, ahogy az emberek többsége magáról a párkapcsolatról gondolkodik. Mert jó a jó, de minek azt rögzíteni, minek a kötöttség, hiszen holnap jöhet egy jobb, aztán egy még jobb. Kár kalodába zárni magunkat, könnyebb a szakítás (az se akkora macera) és talán a kudarc se olyan keserű, ha nem házasság, csak egy kapcsolat volt, ami volt.  Sőt, kapcsolódás. Mert egyre divatosabb a KAPCSOLAT szó helyett a kapcsolódást használni, ami még a kapcsolatnál is lazább összetartozásra utal. Egy röpke találkozásra, aminek a vége óhatatlanul a továbbhaladás/vagy természetes a másokkal kapcsolódás párhuzama is. Lehet érv e szemlélet mellett a FEJLŐDÉS, vagyis hogy mást gondolunk önmagunkról és a világról most, mint gondoltunk öt éve és valószínűleg továbblépünk majd a jelenlegi gondolatainkon is. Tágul a tér, más és más nézőpontok kerülhetnek előtérbe és így borítékolható az is, hogy a kapcsolat se marad állandó. Vagyis minek valami statikus, merev összezárás, ha mi magunk úgyis változunk. Egy hibája van ennek a gondolatmenetnek csupán: hogy egy, azaz egy ember nézőpontjából vizsgálja a fejlődést, és szóba se kerül az, hogy a kapcsolatban lehet út a közös fejlődés is.

Mert egy házasságban a kapcsolati munka erről is szólhat: azonos célok kijelöléséről,és azok eléréséről lelki síkon is. Akik a házasság ellen érvelnek, sokkal gyakrabban hangoztatják az ÉN-t, az énre fókuszálnak és jelentőségét veszíti számukra a MI, amin a kapcsolat valójában alapul. Akiknek a házasság csak macera, azoknak valószínűleg merevebbek az énhatárok, nehezebben megy a teljes feloldódás, a másikkal való összeolvadás. Mert egy házasságban bizony erről is szó van: egy kicsit elveszítjük önmagunkat, el is kell veszítenünk, hogy az énnél jobbat, igazabbat és szebbet kaphassunk meg: a MI teljességét. Vagyis a papír nem a szerelemhez kell. Nem a papír miatt maradnak együtt, akik együtt maradnak. De akik a papír mellett teszik le a voksukat, azok legalább hisznek ebben az egymásban való feloldódás lehetőségében, a közös fejlődésben. Hisznek a MI teljességében.

Forrás: ridikul.hu