Összeomlottam: egyszer mentem hamarabb haza, a így láttam meg a férjemet. De nem vett észre, én meg azóta sem mondtam semmit

Három éves kislányommal két évig otthon voltam, aztán visszamentem dolgozni. Nagy nehezen felvették a bölcsődébe, de Eszti egyszerűen nem bírta: állandóan beteg volt. Inkább bébiszitter mellett döntöttünk.

Ágin látszott, hogy imádja a gyerekeket. Az én Esztim is hamar a szívébe fogadta. Férjemnek szemet szúrt ugyan Ági szép alakja, de elhatároztam: nem féltékenykedem. Csak nem fogja összeszűrni a levet a saját bébiszitterünkkel! Sajnos tévedtem.

Először azt tűnt fel, hogy bár éveken át könyörögtem, hogy legalább az esti fürdetésre érjen haza, ő mindig késő estig dolgozott. Most meg felajánlotta: dolgozzak csak nyugodtan, ő szívesen hazamegy korábban. Meglepődtem ugyan, de örültem is: végre odafigyel egy kicsit az otthoni dolgainkra. És rám is, hiszen tudta, hogy a szerda mindig szörnyen nehézkes az irodában.

Egy idő után kialakult, hogy szerdánként ő veszi át Esztit a bébiszittertől. A múlt héten azonban kivételesen hamarabb lett vége a szerdai munkának, korábban értem haza. Amikor beléptem, döbbenetes látvány fogadott: Eszti a Micimackót nézte videón, a férjem és Ági a kanapén csókolózott. Annyira belefelejtkeztek egymásba, hogy észre se vették az ajtó nyílását. A látvány sokkolt, szinte öntudatlan állapotban kóvályogtam ki a lakásból. És még ezt se vették észre! Nem tudtam, mit csináljak. Végül úgy döntöttem, adok egy kis időt magamnak – hazamentem fél nyolckor, mintha mi sem történt volna.

Azóta egyfolytában ezen jár az eszem. Szóltam Miklósnak, hogy mostantól szerdánként is időben haza érek – de nem hoztam szóba, amit láttam. Talán a lelkem mélyén abban reménykedem, hogy a dolog csak egyszer történt meg, és éppen akkor, amikor egyszer korábban értem haza. És ha a jövőben nem lesz alkalmuk rá, elfelejtkeznek az egészről. És talán én is.

A legjobb barátnőm szerint úgy teszek, mint a strucc: homokba dugom a fejem. De nem bírnám elviselni, ha Miklós elhagyna minket.