Ez teljesen természetes, senki ne rémüljön meg, ha ilyen gondolatok vannak a fejében. Dolgozik az ego, a boldogságtudat és az, hogy tovább kell lépni. Aztán persze sokszor éppen az történik, hogy bizony a párunk előbb talál valakit. „Na ezt, biztos nem élném túl” – jön az újabb gyakori mondat. Pedig, dehogynem.
Köztudott, hogy a nők tovább „gyászolják” a kapcsolatukat, főleg akkor, ha nem is ők akarták a szakítást. A férfiaknak egyszerűbb a továbblépés, és valamiért könnyebb is. Fejtegethetnénk az okait, biztos, hogy sokat találnák, de legyen elég annyi, hogy nekik előbb sikerül.
Ebből következik az, hogy előbb-utóbb mi ezt úgyis megtudjuk. Köszönhető ez egy „kedves” barátnak, a közösségi médiának vagy csak egy véletlen találkozásnak az utcán. Így vagy úgy, de szembe találjuk magunkat azzal a helyzettel, hogy a párunk már mást szeret. Vagy csak épp mással van.
Önvédelmi mechanizmus – de működik – hogy úgy látjuk, bár új barátnője van, de nem boldog vele. Szeretjük belemagyarázni a dolgokat, hogy nekünk van igazunk, és egyébként is, milyen az orra, kevés a haja vagy vastag a bokája. Ismerős, ugye?
Az ex bármit tesz könnyen megbánthat, akár évekkel később is. Nem szándékosan, sőt ő nem is sejti ezt. De mi mégis így védekezünk. Teljesen normális. Hogy átverjük magunkat? Egy kicsit, de ha utána jobb lesz, és előbb elmúlik az a végtelen üresség, amit a hiánya okoz, akkor ennyi önámítás talán belefér.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest