Úgy hisszük, ha elfojtjuk, csak megbetegít minket, ha túl sokáig fojtjuk el, akár meg is őrülhetünk, vagy egyszer csak kitörhet belőlünk, mint a láva! Ezek valójában mind hamis állítások, és ha belegondolunk, könnyen rá is jöhetünk, miért.
Az érzelmek nem úgy működnek, hogy „egy bizonyos mennyiség” termelődik bennünk, amit „ki lehet adni”. Nem „fogyunk ki” az örömből, ha sokat mosolygunk, és a szomorúság sem azért múlik el, mert kisírjuk magunkat. A negatív érzelmek akkor múlnak el, ha feldolgoztuk őket, amiben segíthetnek bizonyos viselkedések. De a sok kiabálástól és agresszivitástól haragunk nem elmúlik, hanem éppen elmélyül. Sőt, ezáltal szokásunkká válhat ez a fékevesztett állapot, hiszen tulajdonképpen adrenalin termelődik, ami felpörget minket. Valójában viszont stressz-szintünk csak növekedik, és ennek hosszú távú következményei megbetegítenek minket.
Természetesen a másik véglet sem egészséges, ha soha nem fejezzük ki mérgünket, hanem csendben magunkba fojtjuk a sérelmeket, hiszen ilyenkor belülről marcangoljuk magunkat, ami megint csak a stresszreakciót növeli bennünk.
A negatív érzelmek, így a harag helyes kezelése abban rejlik, hogy megtanuljuk nem elragadtatni magunkat az érzelmek által. Ha valamilyen konfliktusba kerülünk, megsértenek minket, azt a megfelelő formában az illető tudtára hozzuk, hogy közösen oldjuk meg a kérdést. A rendszeres megbocsátás gyakorlása sokat segíthet érzelmeink kezelésében.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest