A fiamon látom, akinek sajnos még másfél hétig járnia kell óvodába, hogy már nagyon fáradt, sőt az óvónők is mondják, nyűgös, piszkája a többieket, és egyre nehezebb bírni vele (tegnap például a lányok homoksütijét szórta meg állandóan homokcsilivel, akik nagyon mérgesek voltak rá emiatt). Hiába, hosszú volt ez az év: új közösség, új szabályok, rengeteg új arc, elfáradnak, nem is csoda. Hát még azok az apróságok, akik heti két-három-négy különórára járnak, nekik még nehezebb. Persze ezek ellenére minden szeptemberben megfogadjuk, hogy most már valami különórát muszáj találnunk neki, vagy legalább egy idegen nyelvvel kezdjen el ismerkedni, hogy bekerüljön egy jó iskolába, majd gimnáziumba, egyetemre. De tényleg ez lenne a kulcs?
Apa: der Tisch, Anya: the table
Az ideális, amire mindannyian vágyunk, hogy gyermekünk két- vagy háromnyelvű legyen alapból, ám ez keveseknek adatik meg. Ekkor ugyanis egyforma tempóban és minőségben sajátítja el a nyelveket, egyes kutatások szerint akár végtelen mennyiség befogadására képesek ebben a korban. Érdekes, hogy nem keverednek bele a gyerekek, és lehet ugyan, hogy később kezdenek el beszélni, ám akkor egyszerre az összes nyelvet használni fogják, amit addig csak szívtak magukba. Iskolás korára aztán ezt a „mindenevő” képességét elfelejti, és már sosem lesz képes anyanyelvi szinten elsajátítani egy újabb nyelvet.
De tényleg ezt akarja, és mi valóban ezt akarjuk?
Hát ezt a kérdést legjobb, ha a szülők, nagyszülők közösen beszélik meg, és esetleg megkérdezhetik a csöppséget, neki van-e kedve (ne úgy mondjuk, hogy nyelvet tanulni, hanem) mókázni, énekelni, mondókázni néhanapján egy kedves nénivel és a többi gyerekkel, hiszen egészen fiatal korban még nem szólhat másról egy idegen nyelv. Hiszen ha úgy döntünk, hogy gyermekünket már óvodás, kisiskolás korában kitesszük egy idegen nyelv tanulásának, fontos, hogy olyan közeget, szakembereket keressünk köré, akik figyelembe veszik életkori sajátosságait, ás inkább cseles pedagógiai eszközökkel elsajátíttatják vele a nyelvet, nem pedig megtanítják neki.
Ahogy lesz, úgy lesz…
Kétségtelen, hogy egy húsz évvel későbbi világban mindenkinek szüksége lesz olyan képességekre, melyeket leghatékonyabban, leggyorsabban és legeredményesebben gyerekkorban lehet elsajátítani: nyelvek, informatikai ismeretek, ám egy egészséges és sikeres felnőttnek ugyanúgy szüksége van zavartalan, kiegyensúlyozott gyermekkorra is. Emellett az is igaz, hogy minden gyerek más, és ami még ijesztőbb, hogy hozzánk képest legalábbis elképesztően hirtelen változnak: aki egyik nap még lassú, esetlen, ügyetlen volt, az másnap már gyors, magabiztos és pörög, mint egy búgócsiga, éppen ezért fontos mindig újragondolni, felülbírálni egy-egy döntésünket a gyerekkel kapcsolatban, hiszen könnyen lehet, hogy már egészen más dolgok érdeklik, másban leli örömét. De ami még fontosabb, amennyiben a sorsáról, a jelenéről, a jövőjéről és pláne hétköznapi extra elfoglaltságairól döntünk, minden esetben kérjük ki az ő véleményét is, legyen akár csak kétéves, akár tizenkettő.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest