A személyes dolgaink
Fogadjuk el, hogy nem mindenkinek olyan fontos a közösségimédia-jelenlét, lehet, hogy párunk sincs fent ezeken az oldalakon, és biztosan megvan rá a jó oka. Ha ennek ellenére mi minden személyes apróságot megosztunk a kettőnk életéről, azzal nem tartjuk tiszteletben a döntését, hogy ő távol marad ettől a világtól.
A vitáink
Éppen csúnyán összevesztünk valamin, és gyorsan szükségünk lenne néhány vigasztaló szóra? Forduljunk a legjobb barátunkhoz, a testvérünkhöz, a családunkhoz, de ne rögtön az egész világhoz. Attól nem fog rendeződni a vita, hogyha boldog-boldogtalan látja és beleszól, ezt kettőnk között kell elrendeznünk
Viccek a másik kárára
Ugye nem kell magyaráznunk, hogy ez mennyire kínos és megalázó lehet? Ha társaságban sem tennénk ilyet, néhány lájkért miért csinálnánk viccet abból, akit szeretünk?
Közös képek – engedély nélkül
Kérdezzük meg tőle is, szeretné-e, hogy a közös képeinkkel teleposztoljuk az üzenőfalat, hiszen nem mindenki szeret szerepelni. Persze lehet, hogy csak büszkék vagyunk rá, és ezt akarjuk így kifejezni, de talán jobb lenne, ha kicsit kevesebbet foglalkoznánk mások véleményével.
Becsmérlő szavak partnerünk exéről
Elég valószínű, hogy ahogy a mi volt partnereink, úgy az ő exei is fent vannak ugyanazon a közösségi oldalon. Szinte biztosan megnéztük már egymás profilképét, sőt akár a többi fotóját is végigpörgettük. De ez a természetes kíváncsiság elég is, álljunk meg itt, a véleményünket már tartsuk magukban, vagy csak a legjobb barátunkkal beszéljük meg – négyszemközt.
Meghitt perceink
Minden csókról, minden romantikus randiról, minden együtt töltött estéről boldogan írunk egy-egy sort valamelyik online felületre? Biztos, hogy ez szükséges? Ne vegyük el annak a szónak a varázsát és titokzatosságát, hogy magánélet.
Ne így akarjunk igazolást szerezni
Szeretjük a lájkokat, jó érzés, hogy valaki egyetért velünk, dicséri mondjuk az ízlésünket vagy a döntéseinket. De ne így akarjunk igazolást szerezni vitáinkban, problémáinkban, hiszen nem az számít, hogy más mit gondol az életünkről, csak mi magunk számítunk.
Forrás: ridikul.hu