Mártonffy Zsuzsa újságíró, blogger és szülő, férjével egy vér szerinti és két örökbe fogadott gyereket nevelnek. Blogja, az örökbe.hu hiánytpótló, az oldalon az örökbefogadás iránt érdeklődők szinte minden kérdésükre választ találnak. Aki a téma iránt bármilyen megfontolásból érdeklődik, annak ezek az írások hatalmas segítséget és információmennyiséget jelentenek.
„Azért indítottam el a blogot, mert úgy éreztem, kevés információt lehet találni az örökbefogadással kapcsolatban. Akik már az adoptálás mellett döntöttek, azoknak kötelező egy felkészítő tanfolyam, de az átlagember nem tudja, hogyan is álljon hozzá a dologhoz, mi hogyan működik, mire számíthat, aki ebbe belevág. A praktikus tudnivalók mellett rengeteg személyes történetet és tapasztalatot is megírtam, más családokét is, és igazán aktív fórumozói élet alakult ki az oldalon. Külön sikerként élem meg, hogy előfordult már, hogy az említett felkészítő tanfolyamon az én írásaimból olvastak fel a résztvevőknek. A magyar örökbefogadók toleranciaszintje valóban nem túl magas. Kevesen vállalnak idősebb, roma vagy sérült gyereket. A blogban ilyen családokat is bemutatok, mert egyik célom közel hozni az atipikus örökbefogadásokat is. De nem gondolom, hogy bárkinek a torkán le kéne nyomni egy ilyen gyereket, ha ő nem érzi magát késznek.”
„Milyen nemes tett volt ez tőletek!”
Az adoptálás a gyereknek veszteséggel is jár, hiszen ha nem újszülött, akkor általában egy nevelőcsaládot hagy ott az örökbe fogadó családért cserébe. A gyerek egyik napról a másikra elveszti a megszokott környezetét, hogy egy teljesen újba csöppenjen. Van, amelyik gyerek ettől dacos lesz, sokat sír, elutasító az első időkben, nem akar felmenni az új lakásba, vagy feszegeti a határokat, mit lehet az új helyen, mit nem. Az ilyen helyzetek óhatatlanul kihívásokat állítanak a még formálódó család elé. Zsuzsa gyakran találkozik az örökbefogadással kapcsolatban azzal a reakcióval, hogy az adoptálás micsoda „szép, hősies tett”, amivel megmentenek egy szegény árva kisgyermeket. „Akivel itt jót tesznek, az az örökbefogadó” – mondja Zsuzsa. Hisz a gyerekekért – különösen a leginkább vágyott, pici, egészséges babákért komoly a sorállás, a jelentkezők nagy része pedig meddőség miatt vállalkozik erre, és egyszerűen gyereket szeretne. Nem jellemző idehaza, hogy semmilyen akadálya nincs a gyerekszülésnek, mégis inkább örökbe fogadna az illető. De a cél minden esetben azonos: egy működő család kialakítása. Az örökbefogadók többsége nem vár el tiszteletet, csodálatot, csak annyit szeretne, hogy a családalapítás egyik normális módjának tekintse a világ az örökbefogadást. „Bár tudom, hogy nem rosszindulatból, de megkaptam már magam is azt a feltételezést, hogy biztos jobban szeretem a vér szerinti gyerekemet. Azzal semmi baj nincs, ha az ismerősök kérdezgetnek az örökbefogadásról, de nem szeretem, ha megkérdőjelezik a gyerekeim iránti egyenlő szeretetemet.”
Ki fogadhat örökbe?
- cselekvőképes személy
- legalább 25 éves (házaspárnál elég, ha az egyik fél betöltötte)
- a gyermeknél legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebb (házaspárnál elég az egyik félnek)
- házaspárok és egyedülállók (az élettársi viszonyban élőket az örökbefogadásnál egyedülállónak tekintik, csak az egyikük fogadhatja örökbe a gyermeket)
- személyisége, körülményei alkalmasak az örökbefogadásra
- elvégezte az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot
- érvényes alkalmassági határozattal rendelkezik
Az örökbe fogadni szándékozót vizsgálják személyisége, lakáskörülményei, egészségi állapota és jövedelmi helyzete alapján. A leggyakoribb tévhitek, hogy negyvenéves kor felett már nincs esélye egy örökbefogadónak, hogy luxuslakásviszonyokat várnak el, illetve hogy a pszichológiai alkalmassági vizsgálaton sokan megbuknak. Ezek egyike sem igaz.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest