Ne mondj olyat, amit te sem értesz! - Funkcionális idiotizmus
Funkcionális analfabétizmus. Ez azt jelenti, hogy valaki bár felismeri a betűket, fel is tudja olvasni őket helyes sorrendben, de nem tudja közben bekapcsolni agyának azt a részét, ami az összerendezett hangokat értelmezni tudná.
Na, most ez így elég hihetetlenül hangzik, pedig van ilyen. De mondok durvábbat: van, aki azoknak a teljesen hétköznapi szavaknak a jelentését sem képes értelmezni, amiket ő maga is használ. Ó, és nem is kevesen! Nézz mélyen magadba, és gondold végig, hogy te az alábbiak közül melyik szó jelentését szoktad totál figyelmen kívül hagyni!
"Vállalom a felelősséget."
Ez nem egy jelentés nélküli kifejezés, amit úgy lehet puffogtatni, mint az amerikaiak a "howdoyoudo"-t. És ez nem is a "Bocs, ezt elszúrtam, de ez van." szinonimája. Hanem azt jelenti, hogy tisztában vagy vele, hogy annak, amit tettél, lesznek következményei, és azok rajtad fognak csattanni.
Elfelejtetted az anyukád 50. szülinapi buliját, és pont arra az estére vettél rohadt drága színházjegyet? Hát, akkor aznap te nem fogsz színházba menni. Vagy megpróbálhatod átszervezni a bulit - úgy, hogy ebből egyetlen meghívottnak se származzon kellemetlensége. Vagyis te fogod végigtelefonálni - sűrű elnézéskérések közepette - a rokonságot, és felajánlod, hogy fizeted a taxijukat, ha ez segítség lehet nekik.
"Általában..."
Ha azt mondom, hogy a kislányok általában szeretnek babázni, az nem azt jelenti, hogy ha a te 6 éves unokahúgod nem szeret babázni, akkor ő nem lány. Szóval ne kérd ki magadnak, mert ilyet senki nem mondott!
Csak annyit jelent, hogy ha összeállítasz egy karácsonyi ajándékcsomagot egy gyermekotthonban élő kislány számára - akiről amúgy semmit sem tudsz -, akkor nagyobb eséllyel fogsz neki örömet okozni, ha babát teszel a dobozba, mintha távirányítós autót. Most hogy ez jó, vagy rossz, vagy mi az oka, az tök mindegy. A statisztika csak ad egy támpontot, ha semmi másból nem tudsz kiindulni.
"Szólj, ha bármiben segíthetek!"
Ezt nehéz időszakot megélő embertársainknak szoktuk felajánlani. De vajon a legtöbben mit értenek a "bármi" alatt? Esetleg látványos "az éjszaka közepén érted rohannék a világ végére" dolgokat? Csak mert ilyen helyzetek elég ritkán állnak elő pl. egy kismama, egy elhagyott szerelmes, egy gyászoló vagy egy betegséggel küzdő ember életében. Viszont tök jól esne neki, ha bedobnál hozzá egy hatos csomag ásványvizet - akkor is, ha nem esik útba. Vagy csak szimplán ezredszerre is türelmesen végighallgatnád a sirámait - akkor is, ha teljesen el vagy havazva munkával.
"Bocsánat."
Nem, ez nem egy varázsszó, ami csak arra jó, hogy kikapcsolja a másikban a "veszekedés funkciót", és te végre békében nézhesd a focimeccset/sorozatod. Hiszen azzal, hogy bocsánatot kérsz, még nem tetted jóvá az elkövetett hibádat. Akkor kérj bocsánatot, ha érted, hogy miért esett rosszul a másiknak az, amit tettél vagy mondtál! És mivel nem akarod őt bántani, legközelebb nem is fogsz ilyet csinálni.
De ne várd egyből a feloldozást azt hangoztatva, hogy "Dehát már bocsánatot kértem!" Ez nem így működik. Csak megtetted az első lépést, hogy javíthass a helyzeteden.
"Ígérem..."
Ezt nagyon sokan olyan értelemben használják, hogy "igyekezni fogok". Ami olyasmit jelent, hogy a lehetőségekhez képest megpróbálod majd ezt a szempontot is figyelembe venni. Pedig, ha a szavadat adod, és megígérsz valamit, annak súlya, jelentése kell, hogy legyen! Tehát akár aránytalanul nagy áldozatot is bevállalsz azért, hogy úgy is legyen, ahogy megígérted. Semmi sem lesz szent, semmi sem lesz drága, semmi sem lesz fontosabb, mint az, hogy állhasd a szavad. Se család, se munka, se pénz, se priusz, se egészség. Na, ilyet azért ne sűrűn vállalj be, ha egy mód van rá!
Szóval, ha nem gondolod komolyan, akkor használd inkább az "igyekezni fogok" kifejezést!
Forrás: she.hu