Olyat, akinek kellünk. Aki odáig lesz értünk, aki csak bennünket akar. De ehhez el kell engedni azt, aki számára nem mi jelentjük a „mindent”. Aki csak ott van, de sosincs velünk igazán. És természetesen ennek is megvannak a maga ordító jelei, amiket ne söpörjünk a szőnyeg alá, ne magyarázzuk ki magunk és az ismerőseink előtt, ne mentegessük, hanem nézzünk szembe a ténnyel: nem kellünk neki. Három biztos jele van ennek a helyzetnek, íme!
Mindig túl elfoglalt, hogy találkozzunk
Olyan nincs, hogy valaki sosem ér rá. Már csak azért sem, mert ha volt ideje egy első, második, ötödik randira, akkor igencsak képtelenségnek tűnik, hogy utána hirtelen semmi ideje nincs. Gondoljunk csak magunkra: ha elfoglaltak vagyunk is, tele munkával és határidőkkel, de felhív egy barátunk, rokonunk vagy az új kapcsolatunk, és találkozni szeretne, és az számunkra is fontos, mi is szeretnénk látni, akkor nem teszünk meg mindent, hogy ez össze is jöjjön? Nos, a másik oldalon is ugyanígy működik, vagyis kellene működnie ennek…
Azt mondja, nem akar (komoly) párkapcsolatot
Az első találkozások alkalmával még minden bizonytalan, nem lehet tudni, hogy az új ismeretségből mi lesz. De ha valaki (nemegyszer) jelzi, hogy nem akar kapcsolatot, csak ismerkedni szeretne, találkozgatni, de semmi komoly, akkor ne is vegyük komolyan, vegyük lazán, vagy ne is foglalkozzunk vele, keressünk valakit, aki nem visszakozik már rögtön a legelején, féltve a szabadságát, a személyiségét, az életmódját, bármit, amit ilyenkor indokként felhozhatnak…
Aki csak mások előtt foglalkozik velünk
Vannak ilyen pasasok. Akik, amikor társaságban összefutunk, úgy tesznek, mintha érdeklődnének irántunk. Beszélgetnek, flörtölnek velünk, és még az is lehet, hogy mindez tetszik nekünk, belemegyünk a játékba. Aztán nem hívnak, nem írnak, nem keresnek bennünket, esetleg ránk dobnak egy üzenetet két nap múlva, hogy „miújság”, de nem hívnak el sehová, nem akarnak randizni.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest