Nagyon zavarta, hogy a férje alig van otthon. Aztán meglátta, mit csinál a lányukkal a konyhában, és rájött az igazságra
Elegem lett abból, ahogy élünk, de akkor még nem tudtam ezt.”
„Sokat hallani manapság az organikus kifejezést, de kevesen gondolunk bele, hogy mekkora munka van mögötte” – mondja a családanya, aki egy farmerhoz ment feleségül. „A másik, amit be kell vallanom, hogy sosem tartottam kifejezetten nagyra a farmereket. De tévedtem.”
Katie egy napon megelégelte, hogy amikor hazamegy munkából még a gyerekekkel és a házimunkával is foglalkoznia kell, és a férje meg még mindig a farmon. Mint mindig…
Meg is írta a férjének az elégedetlenségét, hogy többet szeretnék látni, de egy napon amikor bement a konyhába ezt látta:
A férje az egész napos munka után csak ült ott, míg a lányuk körülötte lebzselt, nyaggatta, megette az étele nagy részét, és ő mégis szeretettel és odaadással hallgatta a történeteit, és osztotta meg vele az ételét, akármennyire is éhes és fáradt volt.
Ekkor Katie rájött, hogy a részéről önzőség volt lehordania a férjét, aki csak odaadással dolgozik és törődik velük. Erről a pillanatról készítette ezt a képet:
„Fáradt voltam, és feszült. A férjemnek is megírtam, hogy elegem van abból, hogy sosincs ott. De aztán megláttam, ahogy hazajön, leül és csendben eszik egyedül, amíg a lányunk be nem megy hozzá mesélni. Ő éhezett és teljesen kimerült volt a munkától, de meghallgatta a lányát és odaadta neki az étele nagy részét. A panaszkodó üzenetemet is megkapta, de nem volt mérges, csak türelmesen elnézést kért, hogy így alakultak a dolgok. Sosem panaszkodott semmire.
Hogy szeretném-e többet látni? Persze. De megtanultam megbecsülni és tisztelni a munkáját, ami nagyon kemény, mégis kevés megbecsülést kap érte. Szóval rájöttem, hogy én sem panaszkodok, inkább várom az esős napokat, amikor többet lehetünk együtt, addig meg támogatom szeretettel, ahogy megérdemli.”
Facebook
Pinterest