Nagyon szeretnék férjet, de ezzel a hibával soha nem lehet
Valójában nem is tudom, hogy mi a szerelem. Persze, az is lehet, hogy nálam túl gyorsan múlnak el a nagy érzelmek. Vagy még nem találtam meg az igazit.
Egy barátnőm legalábbis ezzel próbál vigasztalni. Tény, hogy sosem voltam egyszerű eset, már ami a párkapcsolatokat illeti. Sokáig bizalmatlan voltam szinte mindenkivel. Nehezen estem szerelembe, és ha igen, az sem tartott túl sokáig. Fiatalabb koromban azt olvastam a pszichológiai témájú könyvekben, hogy a szerelem, mint olyan, nagyjából fél évig tartható ugyanolyan magas hőfokon, később az ember szervezete hozzászokik a megemelkedett hormonszinthez, és maga a szint is elkezd csökkenni. Ezt a magyarázatot még el tudtam fogadni, de az igazság az, hogy nálam a legnagyobb lángolás is elmúlt alig 2-3 hónap alatt. Sőt,ennyi idő után már szinte minden érzelmem megszűnt a másik iránt. Így egy kapcsolatom sem tartott tovább néhány hónapnál. Pedig én is szeretnék tartozni valakihez! Dehát nekem úgy nem megy, hogy nem érzek iránta semmit…
Volt olyan férfi az életemben, aki már az első együtt töltött hónap után annyira szerelmes volt belém, hogy megkérte a kezem, és már a családot, a gyerekeket tervezgette. Én pedig ennek hallatán egyszerűen elköszöntem tőle, mert tudtam, hogy nem tudom megadni neki mindazt, amit ő szeretne, hiszen nem érzem ugyanazt, mint amit ő.
A barátnőm szerint – akivel mindig mindent megosztok – nincs velem komoly baj. Szerinte egyszerűen az a helyzet, hogy még nem találkoztam azzal a férfivel, aki a lelki társam is lehetne, az igazi nagy Ő-vel. Lehet, hogy igaza van, legalábbis nagyon remélem, mert én örülnék a legjobban, ha végre megállapodhatnék valaki mellett, lehetőleg örökre. De mi van, ha sosem fogok találkozni az igazival? Enélkül pedig nem hiszem, hogy hosszú távon működne egy kapcsolat, még a legnagyobb tisztelet mellett sem. Lehet, hogy életem végéig egyedül maradok?
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
Facebook
Pinterest