Nagyon akartam, de ezek után teljesen elment a kedvem az esküvőtől

Hosszú évek óta élünk együtt. Megismerkedésünk után már fél évvel gyűrűt húzott az ujjamra. Normális esetben egy évvel később összeházasodnak az emberek, de nálunk nem így volt. Sőt, már 10 éve vagyok gyűrűs menyasszony! Néha – egy-egy baráti pár esküvőjén – finoman megjegyeztem, hogy én is szeretnék már feleség lenni, de szerinte ez nem annyira fontos, a lényeg, hogy jól megvagyunk együtt. Én mégis szerettem volna szentesíteni kapcsolatunkat, hogy a gyerekünk már igazi családba szülessen. Amikor aztán teherbe estem, nagy hirtelen felgyorsult minden! A párom kijelentette, hogy akkor most gyorsan összeházasodunk, elmegyünk az anyakönyvvezetőhöz, kérünk egy időpontot, és kész. Lagzi nem lesz („kismamaként úgysem iszol alkoholt”), másfelől egy csomó pénzt meg tudunk spórolni. Amikor pedig felvetettem a ruha kérdését, egy mondattal lesöpörte az asztalról. Közölte, hogy nem kell menyasszonyi ruha, mert úgyis már nagy lesz a hasam, és sokba is kerülne, még a bérlés is. Tény és való, hogy nem szeretnék utcai ruhában férjhez menni, de amit kinéztem magamnak, az nem is lett volna drága! Ahogy hallgattam őt, egyre kevésbé akartam férjhez menni. Hozzá pedig még kevésbé. Ha valaki muszájból akar elvenni, csak mert a hasamban növekszik a gyereke, akkor az egy fikarcnyit sem gondol rám – ahogy eddig sem. Később pedig még kevésbé… Mikor ezt elmondtam, kiakadt, szerinte csak a hormonjaim irányítanak. Ebben sem értettünk egyet, így az esküvőt legalábbis későbbre halasztottuk. De hogy mi lesz, azt nem tudom.

Forrás: ridikul.hu