Az önzés sokféleképpen megmutatkozhat, például elvárjuk, hogy mások hozzánk igazodjanak, a találkozók csak rólunk szólnak, nem érdeklődünk mások problémája, tervei iránt. Ezt sokszor észre sem vesszük, amíg valaki rá nem világít a viselkedésünkre – ha szerencsénk van, akad ilyen ember a barátaink között. Önmagában az önzés természetes dolog, de ahogy mindennek, ennek is van határa. Mi tehetünk, ha valaki önzőnek tart bennünket?
Hallgassuk meg a másikat!
Ahelyett, hogy tiltakoznánk, hallgassuk meg a másikat, hogy miért is tart bennünket önzőnek. Aztán a többi dolgát is hallgassuk meg, érdeklődjünk, támogassuk, adjunk tanácsot – bármi, amire éppen szüksége van, és fogadjuk el, hogy nem szólhat mindig minden rólunk. Mert ha ezt szeretnénk, előbb-utóbb azt vesszük észre, hogy nemigen hívnak bennünket (sehová).
Vizsgáljuk önmagunkat!
Gondoljuk végig, hogy mit tehettünk, ami miatt önzőnek gondolnak bennünket a többiek, vagy akár „csak” a partnerünk. Ne vonakodjunk elnézést kérni a viselkedésünk miatt, ha a megítélésünk szerint is van alapja a kijelentésnek, akkor igyekezzünk megváltoztatni a viselkedésünket. Esetleg magyarázzuk meg a másiknak, a többieknek, hogy miért viselkedtünk úgy, ahogy, akkor remélhetőleg megértik, de a későbbiekben érdemes odafigyelnünk a saját viselkedésünkre, hogy ne kövessük el később az önzés hibáját.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest