Mit ne mondjunk a lányunknak soha?

Leszögezném gyorsan: azt, hogy mit mondok vagy nem mondok a lányomnak (továbbá a fiaimnak), elsősorban rám tartozik, a többi szülőre az, amit ők mondani szeretnének a saját csemetéiknek. Mindenki maga dönti el. Néha persze nem azt mondjuk és még többször nem ÚGY, ahogy azt szeretnénk, vagy üdvös lenne. Néha kicsúszik olyan is, ami nem feltétlenül visz előre. Viszont arra nagyon ügyelek, hogy a szavaimmal ne romboljak. Nem csak a lányomban vagy a fiamban, másokban sem. Mert a szavak felelősséggel járnak, akkor is, ha néha sületlenségek csúsznak ki, vagy düh tombol bennem. Szándékosan soha nem mondanék olyat a gyerekeknek, amivel megbántanám, amivel gyengíteném, elbizonytalanítanám vagy tévútra vezetném őket. Ezért is akadtam fenn a következő pontokon.

De nézzük a kritikus TILOS mondatokat (szándékosan nem vettük át az egész fordított a szöveget, csak a mondanivalót):

1. Soha ne dicsérd meg a lányodat csak a külseje miatt

Bocs, ha én ezt egészen másként gondolom, és ugyan feltételezem, hogy a cikk írója jó szándékkal vette ezt be a tiltólistára, de az én anyai szívem daccal válaszol erre a felhívásra. Mert ki más lenne ezen a világon az anyán és az apán kívül, aki nagyobb joggal mondhatná csak ÚGY a gyerekének, hogy szép vagy. Van más a szülőkön (nagyszülőkön) kívül, aki valóban tisztán, őszintén, szerető szíve minden lelkesedésével tudja ezt mondani? Hol és kitől kaphatna egy gyerek ilyen feltételek nélküli rajongást, amely a személyének szól? Néha a személyiségének (kedves vagy, okos vagy, bátor vagy, nahát, milyen fürge vagy). De néha egy lusta, minden elvárástól mentes pillanatban miért is ne mondhatnánk azt a lányunknak (és a fiunknak is!), hogy szép. Szép, úgy, ahogy van. Továbbmegyek, ha ezt a feltétel nélküli áradást (a külseje iránt is, legyen bármilyen is az a külső, hiszen a szülői szem gyönyörűnek látja örökkön örökké a saját gyerekét) nem kapja, nem tapasztalja meg, pontosan azt az önbizalmat, pozitív testképet, énképet NEM alapozzuk meg, amelyre a későbbiek során támaszkodhat. Amikor már nem a szülő ragyogó és szerető szeme vizslatja majd, hanem nagyon is kritikus szemek. Szóval szerintem mondjuk csak nyugodtan. És nem kell mellétolni valami kötelező pluszt (szép vagy és nahát, milyen kedves). Szép vagy. És pont. Nem kell túlgondolni. De visszaemlékezni ér, milyen finom és melengető, milyen védettséget adó és érlelő érzés volt, amikor régen az anya vagy apa beletúrt a hajunkba és CSAK ÚGY azt mondta, hogy szépek vagyunk.

2. Ne mondd neki, hogy a lányok mindent meg tudnak csinálni

DE! DE! DE! És ezerszer is DE! Mondjuk neki. Támogassuk abban, ami érdekli, legyen az akár olyan terület is, amelyet sokáig a fiúk-férfiak privát területként sajátítottak ki. Hol lenne a világ Madame Curie kutatásai nélkül, az ezer meg ezernyi orvosnő, vulkánkutató, bátor antropológus, matematikus, mélytengeri biológus, világra szólóan szépeket alkotó művészek vagy sportolóink nélkül? Mondjuk el neki százszor, ezerszer, hogy bármire képes. Azzá válhat, amivé csak akar. Kell hozzá munka, kellő elszántság, bátorság, kitartás, de az alap, a lehetőség ott van benne. Egy kész világegyetem minden gyerek. Akár lány, akár fiú. Soha, de soha ne lombozzuk le azzal, hogy lekicsinyeljük a benne rejlő lehetőségeket.

3. Ne mondd neki, hogy elhízott, és sportra lenne szüksége

Tegyük a szívünkre a kezünket. Ki segítsen a gyereknek egy ennyire fontos kérdésben, amely jelenlegi és akár életre szóló egészségét is befolyásolhatja? Szóval DE, igenis mondjuk neki, hogy látjuk, nem jó irányba tart. DE! De nem mindegy, mindezt hogyan kommunikáljuk, mert sebeket okozhatunk. Nagy tapintattal, szeretettel kell megválogatni a szavainkat. És nemcsak szólni kell, hanem megfogni a kezét, vele együtt tenni azért, hogy egészségét képes legyen visszaszerezni. Ha velünk együtt él, és a mi főztünket eszi, akkor bizony radikális reformokra van szükség a közös konyha fronton is, de jó példával járhatunk elő a mozgás területén is. Azzal okozunk kárt, ha látjuk, hogy baj van, de hallgatunk, és engedjük, hogy menjen minden tovább a megszokott módon.

Forrás: ridikul.hu