Akik megszokják, hogy ha esik, ha fúj, ha sötét van, ha kánikula, edzésre menni kell, azok sokkal kötelességtudóbbak, minden házi feladatot megcsinálnak, minden leckét megtanulnak, hiszen nem áll rendelkezésükre az egész délután, a világ összes ideje, hanem be kell osztani okosan, hogy jusson idő mindenre: edzésre, tanulásra, játékra, mókára, kacagásra.
A tanulás azonban csak egy ok. Emellett még számos előnye van a rendszeres mozgásnak, javul a koncentrációs képességük, megtanulják elfogadni, tisztelni a tekintélyt, és nem utolsósorban állóképességük is stabilizálódik, nem fenyegeti őket az elhízás veszélye sem. Hacsak nem teljesen egyéni sportot űz, akkor meg kell tanulnia együtt dolgozni a csapatban. A neki szánt szerepből kell kihoznia a legjobbat, vagy be kell bizonyítania, hogy más szerepre is alkalmas. Meg kell tanulnia kifejezni az érzéseit az edzőjével és a társaival szemben. Még mindig jobb itt némi hiszti, mint felnőttkorban mondjuk a munkahelyen. Ha egy gyereket egészen kis korától sportolni járatunk, akkor gyakorlatilag megalapozzuk azt, hogy az élete része legyen a mozgás. Lehet, hogy felnőttkorában már nem fog heti 3-4x fociedzésre járni, de helyette akkor elmegy majd futni, mert pontosan tudja, milyen rossz a közérzete, ha nem mozog.
Persze az is fontos, hogy idejekorán megtanulja kezelni az őt ért sikereket, de a kudarcokat is. Az, ha megnyert egy kerületi versenyt, nem jelenti azt, hogy másnap nem ugyanúgy vagy még keményebben kell edzenie. Nem beszélve a kudarcokról, amik az életünk velejárói. A kudarcot, amivel számtalanszor szembe kell majd néznie, és hogy ilyenkor ne másokat, de ne is önmagát okolja, hanem elemezze ki a helyzetet, és csak a tanulságot vigye tovább magával.
Mit?
Azt, hogy mit sportoljon a gyerek, lehetetlen látatlanban eldönteni, szülőként elsődleges feladatunk, hogy vérmérsékletéhez, érdeklődési köréhez igazítsuk a sportot az életében – no és persze anyagi és földrajzi lehetőségeinket is figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy soha ne a mi saját sikeres vagy esetleg kudarcos sportkarrierünket vitessük tovább vele, semmit sem szabad erőltetni, mert azzal többet ártunk, mint használunk, s akár egy életre megutáltathatjuk vele a mozgást
Mikor?
De az sem mindegy, mikor kezd el sportolni a gyerek, a szülőknek érzékenyen, nagy odafigyeléssel kell kiválasztani a tökéletes időpontot, Böbiéknek ez sajnos nem sikerült első nekifutásra: „A kisfiam nagyon szeretett mozogni, szinte már előbb táncolt, mint ment. Ezért gondoltam, hogy micsoda nagyszerű ötlet beíratni őt balett-előkészítőre, és rögtön az óvodával párhuzamosan ki is próbáltuk. Hatalmas baklövés volt, nem volt hajlandó sem részt venni az órán, de még csak meg sem maradt a teremben nélkülem. Pár alkalommal próbálkoztunk, de nem volt értelme, kimaradtunk. Az előre befizetett 3 hónapot sajnáltam csak, és azt, hogy azóta sem sikerült meggyőznöm, hogy a mozgás öröm. Félek, hogy egy életre elvettem a kedvét a sporttól, de talán legközelebb az iskolával párhuzamosan keresünk majd neki egy, a táncnál megfelelőbb mozgásformát, amikor már érett lesz hozzá testileg és lelkileg egyaránt. Különben is azt olvastam valahol, hogy a fiúk később érnek, talán elhamarkodtam én is…”
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest