Mikor láttuk utoljára az édesanyánkat? Mikor beszélgettünk vele egy jót, mikor nevettünk vele együtt utoljára? A társaság, a szociális kapcsolatok, a rájuk fordított idő sokkal fontosabb nekik, mint eddig gondoltuk.
Türelem, türelem, türelem
Tény, hogy az idős emberekhez sok türelem és elfogadás kell. Néha pont olyan nehéz velük, mint egy óvodáskorú gyerekkel, sok mindent kell elmagyarázni nekik, tele vannak furcsa és számunkra értelmetlennek tűnő szokással, hangosak vagy éppen túl halkak, és igen, néha még az is előfordul, hogy nem a legnagyobb jóindulattal fordulnak már a világ felé, esetleg reményvesztettek, cinikusak, ami valahol azért érthető. Sokat éltek, sokat tapasztaltak, látták a világ legszebb, de a legotrombább felét is. A mi dolgunk nem az, hogy megváltoztassuk, hanem hogy elfogadjuk, szeressük és támogassuk őket, s ami a legfontosabb, ne hagyjuk, hogy elmagányosodjanak, hiszen pontosan akkor kezd rohamosan romlani az állapotuk, amikor egyedül maradnak.
Kutatások
Egy tanulmány szerint, melyben 1600 71 évnél idősebb ember szokásait vizsgálták, a magány sok esetben depresszióhoz, a kognitív képességek hanyatlásához és egészségügyi problémákhoz, koszorúér-betegséghez, korai halálhoz vezet. Egy másik tanulmány, amely 2010-ben jelent meg, azt állapította meg, hogy a hosszú élethez a szociális kapcsolatok legalább olyan fontosak, mint az egészséges életmód.
„Ha sokáig akarunk élni, nemcsak egészségünkre kell odafigyelni, hanem ápolni kell a kapcsolatainkat családtagjainkkal, barátainkkal” – írja a Webmd.com. A történelem során a hosszú élet legnagyobb ellensége az élelem és a biztonság hiánya, valamint a betegségek voltak, manapság ez a magány. Talán még veszélyesebb, mint a dohányzás vagy az elhízás.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest