Mindenre fény derült, de már túl késő volt: gusztustalan, amit az apám és a férjem tett

Édesapám legjobb fiatalkori barátja András volt. Közös vállalkozást indítottak, majd később összevesztek, szétváltak útjaik, és megszűnt a közös vállalkozás is. Mi valahogy egyre nehezebben éltünk, míg régi barátjának elég jól ment. Kiderült ez akkor, amikor évek, jó évtized múltán mégis kibékültek. Így került be az életembe a Horváth család. Andrásnak a fia, Gábor, nagyjából velem egy idős volt. Mikor az apáink kibékültek, mi kettőnk között is kialakult valami. Rövid időn belül randizgatni kezdtünk, majd teherbe estem. Nagyon meg akartam tartani a babát, de Gábor hallani sem akart róla. Elmérgesedett a kapcsolatunk, a szüleimnél kerestem menedéket. Nagyon meglepődtem, mikor négy nappal később Gábor jegygyűrűvel a kezében jelent meg a házunk kapujában. Összeházasodtunk, nagy reményekkel a gyerekvállalás mellett döntöttünk, aztán sajnos elvetéltem. A férjemmel megromlott a kapcsolatom, hosszú napokat töltött távol a közös otthonunktól. Amikor mégis otthon volt, akkor sem nagyon akaródzott neki velem töltenie az éjszakát. Láss csodát, valahogy így is, újra teherbe estem. A nővéremnek mondtam el először a nagy hírt, repesve a boldogságtól! És hogy mit mondott a testvérem?! Vetessem el! Szabaduljak meg tőle. Szavait felfogni sem tudtam. Pár perc döbbent csend után kibukott belőle az igazság: Gábor csak azért vett feleségül, mert az apám megzsarolta. Azzal fenyegette, hogy feljelenti adócsalásért az apját, ha nem segít felnevelni a közös gyerekünket. Az igazság megbénított. Sosem fogom megbocsátani apámnak, hogy kényszerházasságba hajszolt. Ahogy Gábornak sem, hogy tönkre tette a fiatal éveimet.