Mindenkit átvertem: Betegségeket hazudoztam, csak hogy foglalkozzanak velem, most pedig egyre nagyobb bajba vagyok

Az egész a gyerekkoromban kezdődött el, kislányként nagyon magányos voltam. Úgy éreztem, hogy a barátaimmal sokkal többet foglalkoznak a szüleik. Főleg amikor betegek voltak. Butaság volt az egész, de az én gyerekfejemben logikusan összeállt a kép: sokszor csak megjátszottam a sérüléseket és a betegségeket. Csodálatos volt érezni, hogy mindenki csak velem foglalkozik és lesik a kívánságaimat.

Ahogy elkezdtem felnőni, elmaradtak a fizikai bajok, de rátaláltam a mentális problémákra. Depressziót kezdtem színlelni. Addig fajult a dolog, hogy szüleim pszichológushoz vittek, mert kiderültek öngyilkossági „hajlamaim”. Amikről meséltem ugyan, de persze eszem ágában sem volt kárt tenni magamban. Megjátszottam az egészet. Még a pszichológus is kételkedés nélkül elhitte egy középiskolás diáklány fantazmagóriáit, én meg meséltem szívesen. Mindenki rám figyelt, engem sajnált. Betanultam a skizofrénia jellemző tüneteit és azokból is merítettem. Szüleim féltettek, próbáltak segíteni, aminek én nagyon örültem. Élveztem figyelmüket, sok szakemberhez vittek el az évek során.

Ma már belátom, micsoda ostobaság volt! – mégsem olyan egyszerű elengedni ma már ezt az egészet. Az összes barátom is abban a hitben él, hogy súlyos kényszerbetegséggel és depresszióval küzdök. Néha nehéz fenntartani a látszatot, ezért próbáltam többször is leszokni a színlelésről, de már annyira az életem részévé vált, hogy talán már abba se tudnám hagyni. Hazudozásaim miatt most már gyakran gyötör a lelkiismeret, és mégis: máshogy már el se tudom képzelni az életem.