Minden nő randizott már pszichopatával

Nem mindig az ismerősi körből, munkahelyről, iskolából kerül ki a jövendőbeli randipartnerünk. Így előfordulhat, hogy az illetővel egy közös ismerősünk nincs, és nem tudunk róla semmit - persze azon kívül, amit ő mond el saját magáról. Ami nem minden esetben tükrözi az igazságot.

Közös koktélozásból partidrog...

„A jóképű férfi, akit társkeresőn ismertem meg, több hónapon keresztül üzengetett. Rendszeresen éjszakába nyúlóan chateltünk egymással, így mire a találkozóra került sor, már úgy éreztem, hogy valamelyest ismerem. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Ő választotta a helyszínt: egy eldugott kis kocsmát, ahol rajtunk kívül egy teremtett lélek sem volt. Az első pohár ital közben mintha fejbe vertek volna, megszédültem, és elkapott a hányinger, így a táskámat hátrahagyva rohantam a női mosdóba.

Mire összeszedtem magam, és visszamentem az asztalhoz, már hiányzott belőle a telefonom és a tárcám. Nagyon rosszul voltam, a férfi persze mindent tagadott. Valahogy hazavergődtem, de több napba telt, mire újra egészségesnek éreztem magam. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a pincérnő is benne volt-e a dologban, hiszen az italomat nem hagytam felügyelet nélkül.

Azóta megfigyeltem, hogy az angliai kocsmák női mosdójában direkt van ilyen helyzetekre egy segélykérő telefonszám, valamint egy jelszó, amit ha kimondunk a személyzetnek, azonnal értesítik a rendőrséget. Nálunk is hasznos lenne."

Édeskettes helyett édesnégyes

"Egyszer voltam csak annyira hülye, hogy rövid ismeretség után felmentem valakinek a lakására. Semmilyen rossz előérzetem nem volt, normálisnak látszó, átlagos, udvarias harmincas férfi - aki saját bevallása szerint egyedül lakott. Nyitotta az ajtót, keze a derekamon, amit romantikus zsongással a fejemben engedtem.

Amint megláttam a másik két férfit a lakásban és a kötelet az ágyon, akkora sokkot kaptam, hogy első ijedtségemben zsigerből kitéptem magam az ölelésből, feltéptem a bejárati ajtót, és rohantam, mint az őrült. Nem tudom, mennyi ideig szaladhattam és merre, mire megnyugodtam, hogy nem üldöz senki.

Valószínűleg ők is elcsodálkoztak, és mire észbe kaptak, már késő volt. El sem tudom képzelni, hogy menekülök meg, ha akkor veszem észre a másik kettőt, miután bezárta a bejárati ajtót - mert valószínűleg nem Monopoly-zni akartak négyesben... Mondanom sem kell, hogy azóta messze kerülöm a randipartnerek lakását mindaddig, amíg jobban meg nem ismerem őket - a baráti körüket, a kollégáikat, mindent beleértve."

Romantikus séta, ahol a madár se jár

"Magam sem értem, miért ültem be a kocsijába a netes ismerkedést követő első randin. Azt mondta, hogy tud egy romantikus helyet, ahol kettesben lehetünk és beszélgethetünk. A Duna-partra autóztunk, de nem egy kedves kis sétányra, hanem valami kihalt uszálykikötőbe, ahol rajtunk kívül nem volt egy teremtett lélek sem. Hullámokban borított el a rossz érzés és a félelem, aztán elkezdtem magamra haragudni, hogy lehetek ilyen hülye, hogy ebbe a helyzetbe hozom magam.

Talán a dühömnek köszönhetem, hogy sikerült határozottan, remegő hang nélkül megkérni, hogy inkább menjünk. Most. Csodálkozott, és kelletlenül beindította az autót. Óráknak tűnt, mire elértük a várost, ahol kiszálltam. Lehet, hogy nem akart bántani, csak neki ez a romantika, de engem a hideg is kiráz, ha csak rágondolok. Azt viszont megtanultam, hogy ha jót akarok, én választok randihelyet

Forrás: she.hu