Minden 100. magyar mániás depressziós

Nehéz felismerni, ha valaki mániás depresszióban szenved. Gyakran csak akkor diagnosztizálják, mikor már jó néhány év eltelt ebben a különös állapotban, és sokszor a beteg sem érti, hogy mi van vele. Bár depresszióról sokan panaszkodnak, olyan hétköznapi lett az a kifejezés, hogy „Tuti depressziós vagyok.” A legtöbben persze ezt nem gondolják komolyan, de ha mégis, a depresszió mániás változatára már nem is gondolnak. Művészbetegségként is emlegetik, mert írók, festők, és más alkotóművészek körében gyakrabban fordul elő, és a megfigyelések szerint inkább a kedvezőbb szociális körülmények között élőket sújtja. A mániás időszakokban jellemző a túlköltekezés, és az azt követő bűntudat, de ezt nem mindenki engedheti meg magának.Vannak a laikus által is felismerhető tünetei, amikor legalábbis gyanakodni kell, hogy a hozzánk közelálló, vagy velünk együtt élő személlyel valami baj van. A folyamat általában depresszióval kezdődik, ami akár néhány hónapig is eltarthat, majd a mély depresszió átvált a mániás szakaszba, amit feldobottság, határtalan jókedv, túlpörgés, túlfűtöttség kísér. A nőknél a depresszió dominál, míg a férfiaknál inkább a mániás tünetekre helyeződik a hangsúly. A betegség általában pubertás korban kezdődik, és eltelik 8-10 év, mire a pontos kórképet felállítják, és megkezdődhet a gyógyulás. Ami nehéz! Nagyon! Szakemberek szerint krónikus betegségről van szó, ami azt jelenti, hogy kezelhető, de nem gyógyítható. Bár gyógyszer létezik rá, és hatékony is, de vannak mellékhatásai. Mostanában bizonyos görcsoldó szereket is alkalmaznak, ezek is biztató eredményeket hoznak, de az orvosok óvatosak. Ami biztosan segít a család, és környezet aktív szerepvállalása, az elfogadó és támogató közeg, hogy a beteg ne azt érezze, hogy vele nagy a baj, hanem, hogy nincs egyedül, és mindre van megoldás.

Forrás: ridikul.hu