Nőnek lenni

Az egyik kora reggel, mikor a csípős hidegben a peronon vártam a vonatomra, elsétált előttem egy idősebb férfi.

Rám nézett, majd udvariasan a fejfedőjéhez kapva, biccentve üdvözölt, majd tovább sétált. Letűnt korok köszönése ez, amelyben benne van a férfi – női viszony minden mivoltja.

Mosolyra fakasztott a dolog, mert még sohasem láttam ehhez foghatót ebben a világban, és talán még sosem kaptam ilyen tiszteletteljes köszöntést egy ismeretlen férfitől.

Utazás közben eszembe jutott, mi mindent is jelent ez az egyszerű üdvözlés.

A férfi fejet hajt egy hölgy előtt, amikor elhalad mellette. Tiszteletet tanúsít azelőtt a mérhetetlen erő előtt, amit egy asszony képvisel. Hiszen, ha belegondolunk mekkora varázserővel is rendelkezik egy nő, akkor érthetővé válik ez az elismerés. Egy nő nem csak a saját életét tudja kitűnően egyengetni, hanem a családja igényeit is maradéktalanul igyekszik kielégíteni, és szeretetburokban tartani őket.

Szomorú lettem, mert úgy éreztem, igazságtalan, hogy ennyire eltűnt a tisztelet a világból.

Miért van ez? Más dolgok fontosak, az igazi, női értékek homályba vesztek. Pedig egy nő azért teremtetett, hogy életet adjon. Önmagában már ez is elég tiszteletreméltónak kellene lennie.

Régen a férfi úgy ment vadászni, háborúba, hosszú útra, hogy mindvégig az az egy dolog tartotta benne a lelket, hogy hazatérhet az asszonyához. A háttér országba, ahol biztonságban, szeretetben él, ahol mindig meleg étel várja az asztalon, és forró ölelés.

Szomorú dolog, mennyire megváltozott a világunk. A nők nem érik be azzal, hogy mekkora erejük van, és elégedetlenek, állandóan.

Az önértékelésük valahol ott maradt abban a korban, ahol még úgy voltak kezelve, ahogyan azt igazán megérdemelték. Megváltoztak a kapcsolatok, az erőviszonyok, és sajnos be kell látnom, hogy romlik a minőség, minden szinten.

Én aznap reggel mosolyogva mentem munkába.

Öt kilóval vagyok több, mint amennyi engedett lenne a magasságomhoz- egy internetes teszt szerint. Nem követem az aktuális trendeket, és sosem féltem önmagam lenni.

Iszonyúan fárasztó lehet a megfelelési kényszer, de annál inkább lélekromboló, ha egy nő olyan férfi mellett van, aki kicsit sem tiszteli.

A férfi, akit szeretek, ezt a tiszteletet minden szinten kimutatja a tetteivel. Felnézünk egymásra, és elismerjük a másik képességeit, erejét, egy pillanatig sem foglalkozunk azokkal az elvárásokkal, amit a világ támaszt az ember felé. Szerencsés vagyok, úgy érzem.

De fáj a szívem a nőkért, akik egy plasztikánál nem állnak meg. Akik megváltoztatják a személyiségüket mások kedvéért. Akik minden éjjel álomba sírják magukat, mert inkább vannak egy olyan kapcsolatban, ahol többet ér a felmosórongy náluk, mint ő maguk. Akik egész életet élnek le úgy, hogy nem voltak boldogok.

Talán már sosem fogják fel, hogy nőnek lenni milyen varázslatos, és az egyediség nem rossz dolog.

Talán már sosem értik meg, hogy a szabadság és a boldogság megérkezik, ha igenis elvárjuk a minőséget, és nem érjük be kevesebbel, mint amit megérdemlünk.

Annyi haszontalan dologgal foglalkoznak, ahelyett, hogy a saját lelküket ápolnák. Pedig egy nő tiszteletre méltó lesz, ha van tartása, ha tudja merre tart, és őszinte mosollyal néz bele a tükörbe.

Végső soron szerintem nincs is jobb érzés az elismerésnél.

Forrás: miragemagazin.hu