Miért vonzunk egy bizonyos típust?

De vajon jó ez nekünk? Jó, ha egy bizonyos típussal birkózunk újra meg újra? Hát, a jelek szerint nincs sok választásunk.

Szilvi 40 éves, jelenleg egyedülálló, de azt mondja, már nem sokáig lesz ez így: „Hamarosan megint összeszedek egy olyan típusú pasit, mint amilyeneket szoktam. Általában mindegyikük okos, intelligens, sikeres a munkájában, 40 és 50 között jár valahol, jóképű, de egy lelki roncs. Tudom előre, ez a sorsom: meg kell próbálnom megmenteni őket. Ez természetesen nem sikerül majd, ám erre ő hamarabb rájön majd, mint én, és elhagy. Aztán persze visszakönyörgi magát, hogy két hónap múlva ismét elhagyjon. Mindegyik exemmel valami szörnyűség történt gyermekkorában, vagy az anyja nem szerette, vagy elhagyták a szülei, verték, de olyan is akadt, akit szó szerint kínoztak. Hogy miért vonzom őket? Fogalmam sincs. Négy éve járok terápiára, rengeteg elméletet felállítottunk már a pszichológusommal közösen, de valahogy egyiket sem érzem a magaménak. Komolyan mondom, már az is megfordult a fejemben, mi van akkor, ha az előző életemben követtem el valami nagy bűnt, mondjuk bántottam a gyermekeimet, és ezért kell most megmentenem őket?”

Böbi, aki most 35 éves, a nővéréről mesélt nekünk: „Tipikus eset: a nővérem sem kerülhette el a sorsát, ahogy anyánk sem. Őt apánk, aki súlyos alkoholbeteg volt, bántalmazta. Először csak szóval, aztán később már nem csak verbálisan. Anyám évekig csendben tűrte, és egy új szerelem kellett neki ahhoz, hogy végre tisztán lássa, mi történik vele. Pillanatok alatt összecsomagolt bennünket, és másik országba költöztünk. Anyám megmenekült, de mi nem. Túl nagyok voltunk már, túl sok mindent láttunk, de kettőnk közül talán még én jártam jobban, akinek lényegében sosem volt egy épkézláb kapcsolata, és a mai napig nincs, a nővérem viszont férjhez ment, de egy olyan férfihoz, aki pontosan azt csinálja vele, mint amit apu anyuval. Évek óta fogadkozik, hogy elhagyja, de valamiért mégsem képes ezt megtenni. Csapdában van, és csak nem akar jönni a megmentő.  Saját magát kéne megmentenie, azt gondolom, de nem tudok elhatározásra jutni, cselekedni helyette.”

Elakadásaink természete

Hogy pontosan mi az oka annak, hogy nagyon gyakran kapjuk ugyanazokat a típusú embereket az élettől, nos, ez egy érdekes kérdés, és valószínűleg sosem tudjuk meg a pontos választ, csak sejtéseink lehetnek. Az egyik elmélet szerint mindenki életében vannak úgynevezett elakadások, amikor egy problémát vagy sorsfeladatot nem tudunk megoldani, teljesíteni, és ez olyan, mint egy akadály: addig nem mehetünk tovább, amíg át nem ugorjuk a lécet. Persze  a legtöbb embernek sokkal nagyobb feleadat rájönni, mi ez az akadály pontosan, és utána legyőzni már lehet, hogy gyerekjáték lesz. Olykor kiszúrja a szemünket, mégsem vesszük észre. Ilyenkor lehet szükség egy külső szemlélőre, aki akár intelligenciája, akár érzékei segítségével azonnal meglátja, hol van az elakadás, ám van annyira bölcs és tapasztalt, hogy ahelyett, hogy egyből rámutatna, szépen lassan rávezet minket a megoldásra, mert tudja, hogy az út során nyert tapasztalat is segíteni fog minket a legyőzésében. Ez a személy lehet egy barát, egy közeli hozzátartozó, de akár egy külső szemlélő, szakember, gyógyító, lelki vezető is. A lényeg nem a személye, hanem az a szerep, amit be tud tölteni az életünkben. Ha rátalálunk erre az emberre vagy akár csoportra, fontos, hogy őszintén megnyíljunk, és mindent pontosan úgy vázoljunk fel neki(k), ahogy érzünk. Ez talán nehéz, és elképzelhető, hogy a tervezettnél hosszabb időre lesz ehhez szükségünk. Legyünk türelmesek önmagunkhoz.

Szilvi jó úton jár, hiszen a terapeutája segítségével feltehetően hamarosan ráébred arra, miért kap mindig hasonló férfiakat az élettől, és remélhetőleg arra is ráébred nemsokára, mit kell kezdenie velük. Böbi nővérének pedig le kell győznie apja árnyékát, neki is meg kell gyászolni azt a veszteséget, ami őt és a családját érte.

Forrás: ridikul.hu