Miért olyan nehéz túl lenni valakin, akivel soha nem voltunk igazán együtt?

A majdnem-kapcsolatok szakítása csaknem ugyanolyan fájdalmas tud lenni, mint a rendes kapcsolatoké – persze a közös szokásokat és hétköznapokat nem siratjuk ilyenkor, de az agyunk nem igazán tud különbséget tenni aközött, hogy éltünk-e párkapcsolatban a másikkal, vagy sem. Ha a szerelem még megvan, ugyanúgy nem felejt – ezt mondja a pszichológia a majdnem-kapcsolatokról.

A majdnem-kapcsolatok közé azokat a kapcsolatokat értjük, amelyekben a szoros kötelék megvan köztünk és a másik között, de soha nem jutunk el odáig, hogy hivatalosan is elismerjük: együtt vagyunk. Ennek persze több fokozata is lehet, még akár olyan kapcsolatról is beszélhetünk, ahol a testiség meg sem jelenik, csak egyszerűen nagyon komoly barátság alakul ki.

Ha egy ilyen kapcsolat véget ér, viselhetjük annyira rosszul, mintha egy valódi szakításon esnénk át – ráadásul pluszban rosszul is érezhetjük magunkat azért, mert bűntudatunk van, hogy egy ilyen dolog miatt ennyire padlóra kerülünk. Hiszen nem voltunk együtt, nincs miért bánkódni – csakhogy az agyunk szerint igenis van!

Fotó: iStock.com/Constantinis

Ennek két oka van: Az első és legfontosabb az, hogy az agyunk nem tesz különbséget a hivatalos, rendes kapcsolat és a majdnem-kapcsolat között, ő csak azt figyeli, hogy milyen érzelmeket táplálunk a másik iránt, és mennyire szoros a kötelékünk. Bár elméletben persze tudjuk, hogy mi a helyzet, a kémia ugyanaz, ezért annyira megvisel minket az elválás, mintha valódi szakításon esnénk át.

A másik ok az, hogy mivel egy majdnem-kapcsolatban nincsenek viták és veszekedések, ami a hagyományos kapcsolatokkal együtt járó jelenség, sokkal szebbnek és tisztábbnak látjuk. Csak a jó részéből kapunk, a rosszból nem, ezért különösen nehéz elengedni.

Persze előbb-utóbb egy ilyen szakításon is túllendülünk, de ne legyen bűntudatunk, vagy ne érezzük magunkat furán, ha nehezen viseljük – az agyunk tehet az egészről.

Forrás: ridikul.hu