Miért csalják meg a férfiak a feleségüket? És a feleségek miért kacsintgatnak másra?

Evolúciós okokkal magyarázni a hűtlenséget még mindig lehet, de felesleges. Hiszen egy sor egyéb viselkedést is lehetne evolúciós okokkal alátámasztani, és felmentést kieszközölni. Többek között ezerszer meggondolja mindenki egy másik ember életének kioltását – megtanultuk kezelni dühünket, frusztráltságunkat, vad éhségüket. Háttérbe szorítottuk ösztönből fakadó késztetéseinket – nem vesszük ki más szájából a falatot, nem űzzük el a házukból (barlangjukból) a szomszédainkat, és sorolhatnánk.

Tény, hogy a társadalmi változások nem követése vagy a jelenkor elvárásainak elutasítása, figyelmen kívül hagyása más területen sokkal súlyosabb elbírálás alá esik – csakis a hűtlenség, egészen pontosan a férfihűtlenség az, amely a legtöbb esetben vállvonogatásba fordul. Ugyan már, férfiember! Hajtja a vére…

De ha mégse az evolúció a ludas, és nincs biológiai felmentés, akkor nekünk, nőknek szembe kell néznünk azzal, hogy esetleg kettőn áll a vásár. A férfihűtlenség és a női hűtlenség is ugyanarról a tőről fakad.

Nézzük, melyek lehetnek az e pillanatban elfogadottnak nyilvánított okok.

Unaloműzés: Egy ellaposodott, céltalannak tűnő vagy kiüresedett kapcsolatból könnyebb kikacsintani. Túl vonzó a kaland, az újabb bizsergés megélése. És nemcsak a szex lehet a háttérben, de sokan a hiányzó érzelmeket is egy külső kapcsolatból próbálják újra beszerezni.

Figyelem, elismerés, megbecsülés hiánya: Amennyire idejétmúlt, poros és bosszantó dolog az evolúciós magyarázatokat meghallgatni, annyira időszerű és FONTOS lenne elgondolkodnunk azon (nőknek, férfiaknak egyaránt), hogy vajon párkapcsolaton belül elegendő figyelmet szentelünk-e párunknak. Vagy fordítva: megkapjuk-e a számunkra fontos figyelemmennyiséget, kapunk-e elegendő elismerést és megbecsülést attól az embertől, akihez tartozunk? Ha nem, az se lehet felmentés a hűtlenségre, mert mindenekelőtt SAJÁT kapcsolatunkban kellene a hiányt felismerni, és okosan, építő módon, gyengéd kommunikációval annak megoldására törekedni egy szerető „beújítása” helyett.

Kevés egymásra fordított idő: Olyan könnyű a munkába temetkezni, még könnyebb saját igényeink mentén, a saját barátainkkal szervezni kellemes programot, de amikor heti szinten már csak „hasznos” órák során érintkezünk párunkkal: „megbeszélünk”, ügyet egyeztetünk vagy gyereket nevelünk, és nem jut idő közös nevetésre, közös, kapcsolatot építő, felszabadító, kellemes pillanatokat adakozó programra, ölelésre, akkor érdemes meghúzni a vészféket, és újragondolni, miért kötöttünk ki a mellett az ember mellett, aki a párunk. Miért választottuk őt? És vajon mellette akarunk maradni, vagy elengedjük az egykor fontos volt közös ideát? Mert ha a válasz a kapcsolat megmentése, akkor kár a kevés egymásra jutó időből lopni, másra pazarolni.

Nincs szex: Talán ezt nem is kell magyarázni, ha a gyengéd/szenvedélyes/felszabadító érintkezés nincs már meg a kapcsolatban, előbb-utóbb valamelyik fél lépni fog kifelé. Persze hűtlenség akkor is előfordulhat, ha egyébként a jóllakásig elég és még finom is a házasélet, de sokkal gyakoribb a kilengés, ha ilyen jellegű hiányt kell megoldani. Hűtlenkedés helyett azért nyilván korrektebb dolog lenne a házi tüzet felszítani újra, megmutatni megint, hogy vonzódunk párunkhoz, hogy még mindig van bizsergés. De tudjuk, tudjuk, hűtlenkedni könnyebb. És izgalmasabb. Vagy mégsem?

Egyenlőtlen munkaleosztás, döntéshozás, párkapcsolati egyensúlyvesztés: Ez is egy nagyon-nagyon gyakori és érzékeny terület a párkapcsolatokban. Mert ha nincs egyenlőség, ha valakinek túl sokszor kell áldozatot hoznia, kompromisszumot kötnie, feladnia elveit, saját céljait, végső soron önmagát; ha valaki helyett mindig meghozzák a döntést, ha súlytalan a véleménye, létezése, ha mindig megmondják neki a tutit; ha a másik visszaminősíti párját gyereknek, egyértelműen gyengébbként (vesztesként) kezeli, akkor az a fél, lehet, egy olyan eszközhöz nyúl, ami darabokra töri a kapcsolatot: védelmet, megértést, egyensúlyt keres. Egy másik ember oldalán. Hűtlenné válhat, pedig csak menekül.

Forrás: ridikul.hu