"Miért baj az, hogy szeretem az anyámat?!" Vége lesz a házasságomnak, mert ezt csinálja velünk az anyósom

Amikor tíz évvel ezelőtt megismerkedtünk, nagyon örültem, hogy végre találtam egy komoly, megbízható fiút. A srácok, akikkel korábban jártam, folyton csatáztak a szüleikkel, és nem hitték, hogy lehet jó is egy házasság. Ezzel szemben Viktor összetartó családban nevelkedett. Szeretettel fogadtak, és bár anyósom állandó sündörgése, babusgatás-mániája idegesített egy kicsit, eleinte szívesen jártam hozzájuk hétvégente. Mert mondanom se kell, vasárnap harangszóra ott kellett ülni mind a négyünknek az asztal körül. Gondoltam, enyhülnek majd az elvárások, ha nekünk is gyerekeink lesznek.

Nem így történt. Összeházasodtunk, rá két évre meghalt az apósom. Anyósomat nagyon megviselte a férje halála, hónapokig altatóval aludt, nem mertük magára hagyni. Akkoriban volt az első komoly veszekedésünk a férjemmel. Szerette volna, ha összeköltözünk az anyjával. De nekem semmi kedvem egy fedél alatt élni vele. Viktor, ha nehezen is, de elfogadta a döntésemet. Persze, a kisbabánk születése utáni hónapokban sokszor a fejemhez vágta, mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha az anyukája ott lenne és besegítene a háztartásban.

Az összeköltözést megfúrtam, de a férjem így is rengeteg időt tölt az anyjával. A munkahelye egy utcányira van anyósom lakásától. Minden áldott nap felugrik „pár percre”, és olykor késő estig ott ragad. Hiába főzök, jóllakottan jön haza. A mama mindig a kedvenc ételeivel várja, míg nálunk, mivel mindkettőnknek fogyni kellene, sokszor leves, vagy főzelék van vacsorára. Van, hogy kártyáznak is egy kicsit, vagy tévét néznek, és közben megbeszélik a benti dolgokat. Mikor Viktor hazajön, nincs kedve újra elölről elmesélni mindent, így én csak rövid összefoglalót hallok – no és anyósom bölcs tanácsait is elismétli.

A hétvégék? Anyósom mindig kitalál valami autóval összefüggő programot. „Szerencsére” nincs jogosítványa, így meg lehet kérni minket, hogy fuvarozzuk. Általában a mátrai nyaralóba kell lekísérni, „pihenni” (takarítani, rendezkedni, füvet nyírni, locsolni), mert „úgyis olyan keveset vagyunk együtt”. Ha nem utazunk, akkor a kiskutyáját visszük orvoshoz, vagy a nagybevásárlást intézzük. Ha tiltakozni próbálok, a férjem dühbe gurul. „Miért baj az, hogy szeretem az anyámat? – kérdi. – Csodálatos asszony, nem érdemli meg, hogy segítsünk neki?”

Már jó ideje nem teszek megjegyzéseket. Belefáradtam a veszekedésbe. De a szívem mélyén rettenetesen csalódott vagyok. Mert egy gyenge, befolyásolható anyámasszony katonájához mentem feleségül.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu