Csak ő és ő
Ha szerelmesek vagyunk, akkor az a bizonyos személy szó szerint egész nap a fejünkben motoszkál. Rá gondolunk, mikor reggel felébredünk, és róla álmodozunk, mikor lefekszünk este aludni. Legszívesebben egész nap csak róla beszélnénk, ráadásul semmire nem tudunk maximálisan koncentrálni, se a munkánkra, se a napi teendőinkre. Ez az egész helyzet egyszerre örömteli és nyomasztó, hiszen az ember nem akar sérülni, pedig ha szerelmes lesz, teljesen kiszolgáltatottnak érzi magát.
Csak a most számít
Hirtelen nem lesz fontos a múlt, a jövő pedig végképp, csak azt szeretnénk élvezni, ami itt és most van. A pillanatokat le akarjuk lassítani, és el akarjuk raktározni magunkban, mintha megállítanánk az időt. Nem érdekel minket, hova tartunk, és szinte minden áldozatra hajlandóak vagyunk, és a már meglévő programjainkat vagy napirendünket is képesek vagyunk felrúgni, csak azért, hogy vele lehessünk. Ezek a dolgok úgymond a veszélyes részei a szerelemnek, hiszen ilyenkor mivel nem tudunk logikusan gondolkodni, sokszor túl nagy áldozatokat is képesek vagyunk meghozni, amit talán a másik meg sem érdemel, vagy nem értékeli eléggé, ráadásul önmagunkból is veszíthetünk.
Csak az enyém
Ha az ember hirtelen őrülten szerelmes lesz, akkor a szerelmét csak és kizárólag magának akarja. Féltékenyek leszünk mindenre és mindenkire, ami nem velünk kapcsolatos, főleg, ha az adott személy nagy nőcsábász hírében állt, mielőtt minket választott. A féltékenység és a bizalmatlanság természetesen egy szerelem elején normális, már ha a szerelem bármely részét be tudjuk kategorizálni normálisnak. Ám ha hosszú távú kapcsolatot tervezünk, muszáj lecsitítanunk magunkat, hiszen a túlzásba vitt féltékenység és a másik korlátozása megölheti a kapcsolatot.
Forrás: ridikul.hu