Mi a különbség a gyerekként és felnőttként megélt barátságok között?

Egészen más szempontok határozták meg a barátkozásunkat gyermekkorunkban. Elég volt, hogy a másik elérhető közelségben, például a szomszédban lakott, vagy egy osztálytársunk ugyanazért a játékért, sportért rajongott, mint mi. Szóba álltunk akármelyik kortársunkkal, tekintet nélkül a másik politikai meggyőződésére, házának tisztaságára, munkahelyi gondjaira vagy öltözködésére. Még a bőrszín vagy a vallás sem volt szempont, maximum örültünk, ha megismertünk egy másik kultúrát. Ezek az előítélet-mentes, friss, cuki barátságok aztán általában az idő vagy a hely megváltozásával el is múltak

Ha tartós, az csak öröm

Persze vannak tartós gyerekbarátságok is, főleg olyan helyzetben, ahol mindkét gyerek egyke. Ilyenkor a felnőtteknek gyakran nincs választásuk, a két poronty kiszúrta magának a másikat, testvérpótlékká fogadta, és mehetünk velük mi is, amíg elég nagyok nem lesznek ahhoz, hogy egymással bandázzanak nélkülünk. Persze minden gyerekbarát másik személyiségrészét erősíti meg a mi gyerekünknek: ha a haver erőszakos, a miénk is az lehet, vagy épp visszahúzódóbbá, szótlanabbá válik, ha a haver kalandvállaló, a mienk is rákaphat a legmagasabb fákra. A gyerekek olyan erősen tudnak hatni egymásra szavak nélkül is, hogy sokszor emiatt kell szülőként megszakítanunk barátságokat, mert látjuk, hogy nagyon rossz irányba viszik a gyerekünket.

Barátkozás felnőttként

Elhagyva az iskolapadot, felnőttként már nem aggódunk azon, hogy a barátnőnk elemi hatással lesz az életünkre, és letérít a jó útról – ha minden rendben ment, utoljára kamaszkorunkban csináltunk meg valamit csak azért, mert a másik is csinálta. Ugyanakkor ne becsüljük le a barátságok erejét: ha depresszióra hajlamos, Füles típusú barátaink vannak, minket is lehangolhatnak, időnként pedig idő- és energiavámpírok is az utunkba akadhatnak. Normál esetben azonban a felnőttkori barátkozás, legyen bármilyen nehéz, feldobja a napunkat, sőt az egész életünket, még akkor is, ha néha összekapunk valamin. Csak már nem babákkal játszunk, hanem ruhákat próbálunk, már nem a szüleinkre panaszkodunk, hanem a gyerekeinkre, és már nem abban kérünk tanácsot, melyik homoksütit lenne érdemes konzerválni az utókornak. A nehéz élethelyzetekben a felnőttkori barátok életet menthetnek, támaszt nyújthatnak, segítenek kibeszélni a dolgainkat, kiengedni a feszültséget. Persze minél régebben vagyunk barátok valakivel, annál inkább megbízunk benne, és annál otthonosabban érezzük magunkat vele.

Hogyan kössünk új barátságokat?

Ez az egyik legnehezebb pont. Mert amilyen könnyen egymásra találtunk gyerekként, olyan kínosan érezhetjük magunkat barátnőkeresés közben. Egyáltalán: hogy csinálja ezt az ember? Csak úgy kialakul? De mi van, ha nincs a közvetlen szomszédságunkban vagy a munakhelyünkön olyan ember, akivel szívesen leülnénk kávézni? El kell kezdenünk programokra járni, új sportot kipróbálni, tulajdonképpen majdnem ugyanazokon a fázisokon átmenni, mint egy randevún. Az interneten ugyanúgy lehet barátnőt keresni, mint társat, ugyanúgy azon izgulunk, mit vegyünk fel, mit fog gondolni rólunk a másik, nem választ-e majd el a távolság, az eltérő anyagi, társadalmi helyzet. Ha szerencsénk van, ráakadhatunk a másik felünkre, de ehhez bátornak és nyitottnak kell lennünk.

Forrás: ridikul.hu