Nekünk, akik már érettebb korban vagyunk, sok újdonságot nem nyújtanak ezek a filmek, csupán könnyed szórakozást, kikapcsolódást, és valójában tudjuk, hogy az élet nem ilyen. Egy férfitól sem várjuk el, hogy masszív tériszonya ellenére a tűzlétrán felmászva egy csokor virággal a kezében kérje meg a kezünket. Ez persze nem jelenti azt, hogy 104 percig nem hiszünk benne, és nem hisszük el, de az biztos, hogy nem használjuk őket sorvezetőként életünk alakításakor.
De mi a helyzet azokkal a fiatal lelkekkel, akik életükben először romantikus film formájában találkoznak a szerelemmel, és ezért azt gondolják, minden valamirevaló párkapcsolat így működik? Nekik feltehetően már sokkal nehezebb dolguk van, s nem fognak könnyen kiigazodni az amúgy sem egyszerű Nagy Szerelmi Autósztrádán. Azoknak a kislányoknak szeretnénk most üzenni, akik már életük első romantikus filmjén túl, de az első nagy csalódáson még innen vannak.
1. Ezek a filmek nagyon kedvesek, és tényleg irtó helyes benne a főszereplő, de a valóságban ezer pasi közül egy néz ki így. Soha ne ítéljetek meg valakit a külseje alapján, ahogy végeredményben az sem fontos, hogy milyen cipőt hord, milyen zenét szeret, és mennyire menő a telefonja. Adjatok esélyt a fiúknak, bátorítsátok őket egy-egy mosollyal, kedves szóval, hiszen ők éppannyira gátlásosak, mint mi, csajok, és pontosan annyira vágynak a szeretetre is.
2. Habár a filmekben a fiúk szeretnek őrült nagy gesztusokat tenni, hídról leugrani szerelmükért, esetleg nyilvánosan meg is alázzák magukat (mondjuk egy komplett násznép előtt), a valóságban azonban legtöbben a nyilvános megaláztatástól jobban félünk, mint a nyilvános kivégzéstől. Ezért sose várjatok a másiktól olyan gesztust, amit ti magatok sem tennétek meg érte. Ha olyan viselkedést várunk el egy férfitól, melyet a vásznon láttunk, akkor egészen biztosan csalódni fogunk.
3. Szerelem első látásra – nos, tudom, hogy sokan állítják az ellenkezőjét, ám a tudomány mai állása szerint ilyen nem létezik. Na jó, ha nem is a tudomány, de a józan ész mindenképpen tagadja a létét. A szerelem ennél sokkal bonyolultabb, és habár kétségkívül tartalmaz némi spontaneitást és képzelőerőt, azért ne gondoljuk, hogy ez ilyen egyszerű
4. A szerelem valójában nem egy állapot (legalábbis egy idő után), hanem munka – méghozzá a befektetett munka gyümölcse.
5. A romantikus filmek előszeretettel dolgoznak azzal a sémával, hogy egy szerelmes férfi/nő kitalálja a párja minden egyes gondolatát, „megérzi”, mit szeretne, és rögtön teljesíti is azt. Ez soha nincs így. Nagyon fontos a kommunikáció, az, hogy őszintén tudjunk beszélni érzéseinkről, vágyainkról, megfogalmazzuk azokat önmagunk és a másik számára egyaránt. És ugyanilyen fontos lenne az is, hogy meghallgassuk párunkat, amikor önmagáról, a saját érzéseiről beszél, és tegyünk róla, érezze, meg is értjük.
6. Nincs olyan, hogy valakinek egyetlen „igazi”, „nagy Ő” jut csupán. Ha csalódtunk benne és szakítottunk vele, ne reménykedjünk, hogy a film végén majd úgyis újra egymásra találunk… Helyette inkább adjunk elég időt magunknak, és gyászoljuk meg a kapcsolatunkat, hiszen veszteség ért minket. Ám utána nézzünk már inkább előre, ismerkedjünk meg új emberekkel, s ne egy fantomra várjunk egész hátralévő életükben, mert akkor ér csak minket hatalmas csalódás. Elpazarolt életünket nem kapjuk már vissza sosem.
Facebook
Pinterest